9639136549
| dc.date.accessioned | 2008-11-26T17:12:56Z | |
| dc.date.available | 2008-11-26T17:12:56Z | |
| dc.description.abstract | Tíz évvel ezelőtt két félévet szeminarizáltam Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényét. E gyakorlatok rendszeres látogatója és felszólalója volt egy diák, akinek körülményes okfejtései társait néha megnevettették e nevetésekben szelíden és bántódás nélkül ő is részt vett , ám ahogy az idő múlt, úgy vettem észre, a gaudiumba respektus vegyült. A diáktársaknak feltűnt miként nekem is , hogy Bazsányi Sándor, mert ő volt ez a fiatalember, nemcsak tekervényesen, hanem mélyen és érdekesen is gondolkodik. Az évtized eltelt. A körülményességből körültekintés, jó adag önirónia lett, a fürkésző kíváncsiság és a komoly gondolkodás megmaradt. Bazsányi Sándor kritikus lett a kritika ínséges idejében. A kritikát sok minden fenyegeti, elsősorban a bizonytalanság és a relativizmus. Ha régebben az önteltség volt a veszélye, ma a meghunyászkodás. Bazsányi ezért nemcsak irodalombírálatokat ír, hanem elmélyed a kritika történetében és bölcseletében is. Számot vet az ínséges idővel. Példaképet keres és jó távol megtalálja Péterfy Jenő személyében. Új kritikai beszédmódot keres reprezentáció és retorika között. Retorikus módon és a régi retorikát parodizálva kijelöl két témát, a "bőbeszédet" és a "lakhatást", és ezek köré rendezi műbírálatait. A kritika ínsége nem azt jelenti, hogy ne lennének izgalmas új magyar kritikák. Vannak, akik nem törődnek a nehézségekkel és beletrafálnak. Bazsányit a kimagyarázás és a megalapozás szenvedélye az ellentétes irányba viszi. Kerülőutat tesz és körbejár. Mérlegeli a nehézségeket. Érdemes figyelni rá. | hu |
| dc.identifier.bibid | 430362 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9639136549 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+430362 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/34743 | |
| dc.title | 9639136549 | hu |