A tizenként kis tarka mesét az erdő tündéreiről, manókról, állatokról, virágokról, a "rontó" és a "gyűjtő" emberek gonoszsága elől a természetbe menekülő költő álmodta, s a gyermekei lelkét féltő apa meséli el, hogy ők is a szépre fogékony "látó" emberek legyenek, fű, fa, szirom, selymes harmat, édes madárszó és patakcsörgés barátaivá.