Bevezetés: A SARS-CoV-2 vírus okozta pandémia alatt kifejlesztett vakcinák bár a megbetegedések számát és súlyosságát csökkentették, a kórlefolyás nagyfokú egyéni variabilitást mutat. A vírus mutálódása révén számos variáns jelent meg, amelyek fertőzőképessége is különböző. Az oralis immunitásnak alapvető szerepe van a fertőzési fogékonyságban és a kialakuló fertőzés súlyosságában is. Kutatásunk során célunk volt, hogy megvizsgáljuk a nyál szekretoros immunglobulin A (sIgA) N-glikozilációs profiljában az alkalmazott oltások, illetve az átvészelt infekció hatására bekövetkező változásokat. Anyag és módszer: Vizsgálatainkba 6 akut és krónikus betegségben nem szenvedő személyt vontuk be, életkor szerint 3 korcsoportból (25–34 év; 35–59 év; ≥60 év). Négy beteg igazoltan átesett SARS-CoV-2 infekción a mintavételt megelőző 1-6 hónapon belül, kettő tünetmentes kontakt volt; 5 beteg részesült oltásban, 1 oltatlan volt. A betegektől a pandémia előtt (2018) és azt követően (2022) nyert nyugalmi kevert nyálmintákból affinitás kromatográfiával tisztított sIgA N-glikozilációs mintázatát lézer indukált fluoreszcens detektorral ellátott kapilláris elektroforézis (CE-LIF) készülék alkalmazásával analizáltuk. A betegadatokat rendszereztük. A statisztikai elemzéshez Wilcoxon tesztet használtunk. A vizsgálatokhoz szükséges etikai engedélyekkel rendelkeztünk (DE RKEB/IKEB 4948-2018, 6051-2022; 5570-1/2018/EKU). Eredmények: Az oltásban részesült betegek sIgA N-glikozilációs profiljai szignifikánsan (p≤0,05) eltértek az oltatlan betegétől mindkét vizsgált időpontban. Az oltatlan és az oltott páciensek között egyes N-glikán struktúrákban eltérő irányú változások voltak megfigyelhetőek a fertőzést követően. A klinikailag tünetmentes, oltott kontaktok sIgA N-glikozilációs profilja mutatta a legtöbb szignifikáns változást. Következtetés: Mind a SARS-CoV-2 infekció, mind az alkalmazott oltás, tartós, detektálható változást eredményez a nyál sIgA N-glikozilációs mintázatában. Klinikai jelentőség: A nyugalmi kevert nyál sIgA N-glikán profil változása tükrözheti a kórkép lefolyásának súlyosságát, a fertőzési fogékonyságot, valamint az oltási hatékonyságot. További vizsgálatok indokoltak nagyobb esetszámú betegcsoportokon.