A próteuszi természetű költő alakváltásainak sorozata egy összegző szándékú kötet (A darázs tanításai) és egy groteszk verses regény (Heidegger, a postahivatalnok) után ígéretes új szakaszába lépett ezzel a könyvvel. Az új korszak jellegzetes vonásait mintegy megelőlegezi a kötet első, címadó, mégis cím nélküli verse, mely mintha Derrida dekonstruktív eljárásának költői megfelelője volna: egy kulturálisan rögzült metafora (az erdő mint templom) részletes kibontása közben a metaforikus megfeleltetés eredeti, panteisztikus jelentése töredezni kezd, s az így elszabaduló, szóródó helyi jelentések egy pogány teremtés-mítosz imitációját körvonalazzák. A közismert irodalmi szövegek átiratai, az ismeretlen (és gyaníthatóan nem is létező) szövegekből készült "fordítások" az imitáció, a parafrázis, a persziflázs, a paródia és a hamisítás jól ismert módszereinek radikalizálásával írják körül a gyász és a metafizikai szorongás kultúrán túli, leírhatatlan és metaforizálhatatlan maradékát. A közismert irodalmi szövegek átiratai, az ismeretlen (és gyaníthatóan nem is létező) szövegekből készült "fordítások" az imitáció, a parafrázis, a persziflázs, a paródia és a hamisítás jól ismert módszereinek radikalizálásával írják körül a gyász és a metafizikai szorongás kultúrán túli, leírhatatlan és metaforizálhatatlan maradékát.