Az angulus táji mandibulatörések a mai napig a legmagasabb postoperatív szövődményi rátával járó törések közé sorolhatóak. Ellátásuk során elsődlegesen választandó beavatkozás a mini lemezes osteosynthesis. Napjainkban is vita tárgyát képezi azonban az a kérdéskör, hogy megéri-e a fokozott stabilitás elérése érdekében a kétlemezes megoldást választani az egy mini lemezzel végzett osteosynthesissel szemben, ezzel esélyt teremtve a szövődmények halmozott előfordulásának. A dolgozat általánosan ismerteti a mandibulatöréseket, azok kezelésének irányelveit, lehetőségeit, valamint arra keresi a választ, hogy a DE KK Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszékén ellátott angulus táji mandibulatörések esetében melyik megoldás bizonyult kedvezőbbnek a postoperatív szövődmények tekintetében.