Platinarezisztencia kialakulásának lehetséges mechanizmusai petefészekrákban

Abstract

A szakirodalmi áttekintés középpontjában a platinaalapú kemoterápiák, elsősorban a cisplatin és a carboplatin hatásmechanizmusa, valamint a petefészekrákban kialakuló platinarezisztencia molekuláris háttere áll. A cisplatin és a carboplatin fő hatása a DNS-hez való kötődésen alapul: elsősorban a purinbázisokhoz kapcsolódva intra- és interszálas keresztkötéseket hoznak létre, amelyek gátolják a DNS replikációját és transzkripcióját. Ez DNS-károsodás-választ, sejtciklus-leállást és végül apoptózist vált ki. A cisplatin reaktívabb vegyület, ezért erősebb citotoxikus hatással, de nagyobb toxicitással is jár, míg a carboplatin lassabban aktiválódik, kevesebb DNS-adduktot képez, és kedvezőbb mellékhatásprofilú, különösen a nephrotoxicitás szempontjából. A molekuláris rezisztenciamechanizmusok között a fokozott DNS-javítás mellett fontos az apoptózis elkerülése, a gyógyszer-transzport megváltozása, a sejten belüli detoxifikáció, a tumor mikrokörnyezet átalakulása, az EMT, valamint az epigenetikai változások szerepe. A dolgozat részletesen tárgyalja a platinarezisztencia klinikai formáit is. Megkülönböztethető intrinsic, azaz veleszületett, valamint acquired, vagyis szerzett rezisztencia. Klinikailag fontos kategória a platinaszenzitív, platinarezisztens és platinarefrakter betegség, amelyeket elsősorban a kezelésmentes platinaintervallum alapján különítenek el.