Hazai varjúféléink gyérítési lehetőségei, különös tekintettel a csapdázási lehetőségekre

Abstract

A klasszikus apróvad-gazdálkodásban kiemelt szerepet töltött be a dúvadgyérítés, amely az utóbbi időben igencsak háttérbe szorult. Hazánkban az elmúlt évtizedekben folyamatosan-, olykor drasztikusan csökkent a vadászható varjúfajok terítéke. Napjaink vadgazdálkodásában –kiemelten az apróvad-gazdálkodást- a szőrmés- és a szárnyas kártevők létszámát jelentősen csak csapdázással tudjuk kordában tartani. A csapdázás régmúlt időkre visszatekintő mesterség, amely módszer mostanára méltatlanul feledésbe merült, habár reneszánszának előszelét jelenti a nemrég elterjedt Larsen csapda. Dolgozatomban a hazai varjúfélék gyérítési lehetőségeit mutatom be, amely módszerek alkalmazhatósága az idők során folyamatosan változott. Megállapítást nyert, hogy a terítékcsökkenésnek az oka többrétű: mérgezett tojások betiltása, törvényi szabályozás, fegyveres gyérítés hanyagolása. Kutatásom másik része egy kérdőíves felmérésből áll, amelyben hazánk 19 megyéjébe küldetem ki, megyénként random 10-10 vadgazdálkodási egységhez kérdőíveket. A beérkezett adatok feldolgozása után megállapítottam, hogy a hazai vadgazdálkodók kb. kétharmada folytat valamiféle gyérítést a varjak ellen, amelyek közül népszerűnek mondható a Larsen csapdával történő befogás. Az alkalmazott módszerrel elsősorban szarkát-, de jelentős számban dolmányos varjat is fogtak. Javaslataim között szerepel az egyéni fegyveres gyérítés „újjáélesztése”, a lődíj pontos és folyamatos megfizetésével. Ezek mellett mindenképpen fontos feladat lenne a Larsen csapda minél szélesebb körű népszerűsítése (kiadványok, tanfolyam, terepi bemutatás), amely záloga lenne a sikeres magyar apróvad-gazdálkodásnak.