Az utóbbi évtizedekben a munkaképes korú nők munkaerő-piaci aktivitása folyamatosan növekedő tendenciát mutat világszerte. Ez jelentős szerkezeti változásokat eredményezett, amely hátterében többféle társadalmi és gazdasági tényező is áll. Példaként megemlíthető a nők iskolázottsági szintjének emelkedése, fejlettebb technikai háttér, a nők beáramlása a jellemzően férfi munkaerőt foglalkoztató munkaterületekre, továbbá különböző társadalmi mozgalmak által biztosított jogok, bővülő fogyasztási javak és növekvő létfenntartási költségek is munkába állásra késztették a gyengébbik nemhez tartozókat. A kismamák kihívásai, problémái többek között a már várandósság alatt és után jelentkező jövedelemcsökkenés, ezzel párhuzamosan a (háztartási, orvosi, egyéb) költségek növekedése, valamint a gyermekvállalást követő munkaerőpiacra történő visszatérés nehézségei. Kutatásom során kérdőíves vizsgálat mellett döntöttem, mert meg akartam vizsgálni, hogy a különböző életkorú, családi állapotú, lakhelyű, eltérő képzettségi szinttel rendelkező, 0-3 éves kisgyermek(ek)et nevelő nők hogyan látják saját és társadalmi csoportjuk helyzetét, továbbá megítélésüket, esélyeiket a munkaerőpiacon. Ezen kívül szükségesnek tartottam a KSH reprezentatív kutatásaiból néhány, számomra hasznos információ ismertetését, elemzését és összevetését az általam kapott eredményekkel. A KSH adatai teljes képet mutatnak. Egyrészt magyarázatként szolgálnak a kérdőívet kitöltők által adott válaszokra, másrészt a saját, nem reprezentatív kutatási eredményeimet megerősítik, illetve cáfolják.