"A pincértörténeteimről például azt mondom: a formáról akartam írni, és a szakmáról. (Mint olyanról.) És ha így, akkor így tovább: a (...) spionnovellában is ugyanezt járjuk körül (górcső alá venni?), csak a színek lettek otrombábbak, ijesztőbbek. A főhős egy bájos nyomozócska, aki a világot két részre osztja: 'szép', 'nem szép'. Nyomozóságát mint szakemberséget tekintettem, akár mintha CRYFFot vagy BECKENBAUERt vagy a HÉT MESTERLÖVÉSZt - hogy 'közelítsek'. Nem nagyon szeretem a sci-fit, mégis kicsit az lett ebből: azt hiszem, a sci-finek is ez a módszere: elvesz a képzelet elől néhány korlátot, és - paradox módon - így szűkíti le egy már átlátható területre a gondjait (örömeit). Ekképp jutottam el ehhez a sohasem volt tájhoz, ahol rend van csak és szervezettség, ahol már 'minden lezajlott', ahol a remény nincs. (Csak néhány bögyös maca)..." Nem nagyon szeretem a sci-fit, mégis kicsit az lett ebből: azt hiszem, a sci-finek is ez a módszere: elvesz a képzelet elől néhány korlátot, és - paradox módon - így szűkíti le egy már átlátható területre a gondjait (örömeit). Ekképp jutottam el ehhez a sohasem volt tájhoz, ahol rend van csak és szervezettség, ahol már 'minden lezajlott', ahol a remény nincs. (Csak néhány bögyös maca)..."