"Szűcs monográfiája a 20. századi történetírás egyedülálló teljesítménye. Érdemét nem abban kell látni, hogy tematikájának minden területén új kutatási eredményeket tartalmaz. Nem is abban, hogy okfejtése adekvát stiláris eszközökkel párosul, s a modorosságot levetkőzve sikerült megtalálnia korábbi, keresetlen hangját. Alighanem ezeknél is fontosabb maga a minta, melyet szolgáltat: így fest egy történelmi korszak monografikus feldolgozása, ha szakavatott tudós a tudomány legkorszerűbb eszközeivel végzi el. Ez az a mérce, amelyet azoknak, akiket a sors hasonló feladat elé állít, kívánatos lesz majd elérniük, vagy ha ez nem sikerül, legalább meg kell próbálniuk megközelíteni." (Engel Pál)