A család és az óvodai intézményrendszer jelentősen hozzájárul a társadalom működéséhez, melynek alapja az értékek kiválasztása és közvetítése. Tíz éve vagyok gyakorló óvodapedagógusként a pályán és azt érzem, az értékek nem közelítenek, a közös hang megtalálása nehéz. A szülő-pedagógus kapcsolata az egyenrangúság irányába tolódott, ezért nem építhetünk másra, mint a kölcsönös kommunikációra. Egyre többen élnek a szabad óvodaválasztás lehetőségével, mert érzik a szervezet gyengeségét, a benne dolgozó pedagógusok bizonytalanságát többek között abban, hogyan tudnának jó, bizalomra épülő kapcsolatot építeni a családokkal. A kutatásomban azt vizsgálom, hogy a családok szociális helyzete mennyire befolyásoló tényező abban, hogy az óvoda és a család tudnak, akarnak-e együtt működni a gyermekfejlődése érdekében. Magyarázatot próbálok találni arra, hogy a vizsgált alacsony lélekszámú településen különböző társadalmi helyzetben lévő lakosok miért viszik el gyermekeiket óvodánkból, akkor is, ha ez naponta akár 24 km ingázással jár oda és vissza. Szemléletváltás szükséges, a feladatok felosztása egymás között, megtalálva mindenkiben azt, ami jó, ami előre visz, ami kamatoztatható a közösség számára.