A szakdolgozat célja a rendszerszemléletű coaching szerepének bemutatása a minőségi emberi kapcsolatok fejlesztésében, különös tekintettel a református lelkészi hivatásban megjelenő kihívásokra. A dolgozat egy konkrét coaching folyamatot mutat be, amely során a kliens — egy több országban is tapasztalatot szerzett református lelkész — élethelyzetén, kapcsolati rendszerén, valamint önismereti fejlődésén keresztül válik érthetővé a coaching komplex hatása. A kutatás fókuszában a kapcsolati háló minőségi fejlesztése áll, amely kulcsfontosságú egyházi vezetők esetében, mivel közösségformáló és személyiségfejlesztő szerepük meghatározó a gyülekezetek és tágabb társadalmi környezetük életében. A coaching során alkalmazott eszközök – például a „Belső egyensúly pillérei” vagy a Structogram – hozzájárulnak a kliens önreflexiójához, önismeretének mélyítéséhez, és ezáltal kapcsolatai tudatosabb kezeléséhez.