Az utóbbi időkben az iskolából való kimaradások világszerte komoly problémát jelentenek, olyannyira, hogy már komolyan veszélyeztetik a jövő gazdasági fejlődését, az egészséges társadalmi működést. Ennek a „csendes járvány”-ként emlegetett folyamatnak természetesen megvannak a jól beazonosítható okai, ismertek a jellegzetességei, s mind többet tudunk a következményeiről is. Az újabb kutatások ezért egyre inkább arra kíváncsiak, miként lehetne bekövetkezésüket megakadályozni, s különféle pedagógiai és szociális eszközökkel elérni azt, hogy minél több fiatal befejezze megkezdett tanulmányait, és így megalapozhassa nemcsak a munkaerőpiacon való boldogulását, hanem az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges megkerülhetetlen készségeket is. (Mihály, 2009)