A jövő mezőgazdasági kihívásai között egyre nagyobb problémát jelent a növényvédő szerek szűkülő kínálata, melyet a hatóanyagok folyamatos kivonása okoz. Ezért rendkívül fontos szerepe van azoknak a kutatásoknak, amelyek a mesterséges kemikáliák helyettesítésére biológiai alapú megoldásokat keresnek. Az allelopátia, azaz a növények közötti természetes vegyi kölcsönhatások jelensége, ígéretes lehetőséget kínál. Dolgozatomban a Magyarországon előforduló gyomnövények allelopátiás hatását vizsgáltam, melyeket laboratóriumi körülmények között végeztem el. A vizsgált gyomnövények között volt az amerikai alkörmös (Phytolacca americana L.), ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth), csicsóka (Helianthus tuberosus L.), fenyércirok (Sorghum halepense L), mandulapalka (Cyperus esculentus L.), parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia NUTT.), szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca L.), vadkender (Cannabis sativa L.), melyekről más szakirodalmak és kutatások bizonyos allelpátiás tulajdonságot már leírtak és tapasztaltak. laboratóriumi körülmények között végzett csírázási kísérletben a vizsgálathoz előállítottam desztillált vízzel kevert növényi kivonatot, alkohollal kevert növényi kivonatot, illetve egy tiszta juglonból készített, 1 mM-os koncentrációjú juglon oldatot. Ezeket a kivonatokat használtam fel a tesztnövényem, a fehér mustár (Sinapis alba L.) fejlődésének megfigyelésére, ahol mértük a hajtás-, a gyökérhossz, illetve a teljes növényi méretet, valamint a csírázási százalék átlagos eredményeit. Az eredményeket a juglon-index segítségével összesítettük, ami lehetővé tette az egyes növényi kivonatok gátló hatásainak összemérését.Ezek a növényi kivonatok potenciálisan felhasználhatók természetes gyomirtóként, de a gyakorlatban ezekből nagyobb koncentrációk szükségesek, ezért a különböző növények eltérő gátló hatása további kutatásokra ad lehetőséget.