A kötet a középkori nyugati, azaz latin Európa politikai eszméinek történetét értelmezi a 4. század kezdetétől a 15. század közepéig. A szerző a politikai gondolkodás tárgykörébe sorolja a társadalom természetét, szerveződését, kormányzatát és céljait illető eszméket. A középkori politikai gondolkodás vizsgálatát nem csupán egyes középkori politikai gondolkodók műveinek elemzésével teszi - szem előtt tartva e gondolkodók alapvető szellemi irányultságát -, egy sor más természetű forrást is felhasznál: például a koronázási ordókat és a történeti műveket. A szerző kombinálja a tematikus és a kronológiai megközelítést, lehetővé téve minden történeti korszak egységének megőrzését és a szélesebb korszakot átívelő összefüggések felismerését. A hangsúly a Nyugatra esik; a bizánci politikai gondolkodást csak az összehasonlítás kedvéért vizsgálja, és csak annyiban, amennyiben a Nyugatot érintette.