A Serényi család Magyarország egyik neves főnemesi családja, amelyik Magyarország mellett Morvaországban is jelentős politikai és gazdasági szerepre tett szert. A kutatók mégis meglehetősen mostohán bántak vele, alig találunk rá vonatkozó történeti írásokat. Talán azért kerülte el a kutatók figyelmét, mivel kompakt iratanyaguk nem maradt fenn. A legteljesebb Serényi családi levéltár Csehországban, a brünni levéltárban (Moravský zemský archív v Brně) található. Az egykori zábláti családi levéltár egy jelentős részét ma a budapesti Magyar Országos Levéltár őrzi a „gr. Teleki-család nagyzabláti levéltára“ néven. Ugyanennek a családi levéltárnak a másik részét a pozsonyi levéltárban (Slovenský národný archív v Bratislave) őrzik. Jelen értekezés néprajzi jellegű, azt vizsgálja, milyen helyet foglal el a család a gömöri népi történeti emlékezetben. De az értekezés szerves részét képezi a család történetét feldolgozó fejezet is, amelyik az értekezés néprajzi jellegéből adódóan magában az értekezésben csak röviden, kivonatosan olvasható, de a mellékletekben megtalálható a család genealógiáját részletesen bemutató dolgozat, valamint az azt kiegészítő családfa. Az értekezés legfőbb hozadékai a következő pontokban foglalhatók össze: • Elkészítettük a család genealógiáját, valamint a táblákba rendezett családfát. • Az értekezés összegzést nyújt a család magyarországi birtokaira vonatkozóan, ezáltal azok időben és térben is áttekinthetőkké válnak. Ezek ismeretében jobban értelmezhető a putnoki uradalom szerepe a Serényi család szerteágazó birtokain belül. • Ila Bálint kutatásai nyomán eddig is tudtuk, hogy a Serényieknek jelentős érdemei voltak a térség 18. századi újratelepítésében. 1707-től évtizedeken keresztül, gyakorlatilag a 18. század első felében végig folytak a telepítések, s ennek nyomán lényegesen megváltozott a térség etnikai összetétele. Az értekezés nyomon követi az etnikai viszonyok változását, valamint a telepítést követően tiszta szlovák településként jellemezhető Málé (Serényfalva) asszimilációs folyamatának és etnikai identitása alakulását. • Egyértelműen igazolás nyert, hogy Putnokon és Málén a katolikus egyház újraalapítása a legszorosabban összefügg a Serényiek nevével. Áttekintjük a putnoki katolikus egyház történetét, szólunk a reformációról, majd az ellenreformációról, megemlékezve az ellenreformáció során a tágabb térségben is híressé-hírhedtté vált Herkó páterről. Szólunk a putnoki katolikus egyház eltörléséről, majd az 1733. évi, Farkas80 általi újraalapításáról, s mindazokról az egyházi életet segítő törekvésekről, melyet az egyházalapító és utódai kifejtettek. Kitérünk Max Kurth (Miksa) festőművésznek a putnoki templomban végzett tevékenységére. Tisztázzuk a kegyuraság kérdését a putnoki templom vonatkozásában. Számba vesszük a család egyes tagjaival összefüggésbe hozható térségben fellelhető szakrális kisemlékeket. • A Serényieknek a katolikus egyház újraalapítása mellett a katolikus iskola megalapításában, valamint további működésének támogatásában is szerepük volt. Béla152 iskolaszéki tagként, majd annak világi elnökeként teljesen tisztában volt azzal, hogy az iskola fenntartása milyen mértékű terheket ró az egyház(ak)ra. Azt is felismerte, hogy a modern kor oktatási színvonalbeli követelményének számos kis, vidéki egyház (közte a putnoki is) nem tud megfelelni. Éppen ezért szorgalmazta és támogatta az egyházi iskolák államosítását. De az állami elemi népoktatás megteremtése mellett felsőbb szintű oktatást is biztosítani kívánt, ezért befolyását bevetve Putnokon kertgazdasági tanszéket, felsőfokú leánynevelő intézetet és polgári iskolát is létrehozott. A nevelés egy másik szintjén apja, László138 szerzett elévülhetetlen érdemeket, amikor az 1860-as években felvetette és szorgalmazta, majd hathatósan támogatta a városi kisdedóvó megalapítását, amire 1868-ban került sor. • Szólunk a Serényieknek a térség gazdasági életében betöltött szerepéről, valamint a lakossággal való kapcsolatukról. Sikerült összegyűjteni számos, a Serényiekkel kapcsolatos hiedelmet, történetet. Egy részükre különféle történeti dokumentumokban bukkantunk, másik részüket magunk gyűjtöttük hagyományos néprajzi módszerekkel. Ezeket a történeteket történeti összefüggéseiben mutatjuk be. • Összegezzük a koronként föléledő Serényi kultusz tárgyi és szellemi emlékeit, beleértve a legfrissebbeket is. Dolgozatunk elkészítésekor vegyesen alkalmaztuk a történeti és a néprajzi kutatás módszereit. Forrásként használtuk azokat a történeti és néprajzi publikációkat, melyek témánk szempontjából fontosak és munkánkhoz adalékul szolgáltak. A nyomtatásban megjelent írások mellett publikálatlan, kéziratos forrásokat is használtunk. Múzeumokban, parókiákon, egyházi és állami levéltárakban számos forrás értékű dokumentumot is sikerült felkutatnunk. Ezeken túlmenően terepmunkát is végeztünk, melynek során a család putnoki ágára vonatkozóan gyűjtöttünk adatokat, célirányos beszélgetéseket folytattunk, interjúkat készítettünk olyan egyénekkel, akik érdemleges adatokkal tudtak szolgálni dolgozatunk témáját illetően. A felsorolt, hagyományosnak mondható forrástípusok mellett eredménnyel használtuk korunk új forrását, az internetet is, ahol részben nehezen hozzáférhető könyveket, tanulmányokat, részben egyéb forrásértékű dokumentumokat (pl. gyászjelentések) találtunk. Up to the present the conventional ethnographic research did not consider dealing with aristocracy as its task, but I hope that this dissertation has convinced the readers of the fact that they should. The family Serényi is one of Hungary's famous aristocratic families, one which acquired a major political and economic role not only in Hungary but also in Moravia. The researchers, however, have treated him quite harshly: we can hardly find any historical writings about him. Perhaps the reason why he has received little attention from researchers is that no compact documentation has remained for us. The most complete archives of the family Serényi can be found in the Czech Republic, in the archives of Brno (Moravský zemský archív v Brně). Today, a significant part of the former Zábláti family archives is preserved in the Budapest “Magyar Országos Levéltár” under the name "gr. Teleki-család nagyzabláti levéltára". The other part of these family archives is held in the archives of Bratislava (Slovenský národný archív v Bratislave). This dissertation is of an ethnographic nature and it analyses the position the family had in the Gömör popular historical memory. But the chapter which describes the family history also forms an elemental part of the thesis. This chapter itself is only brief, because of the ethnographic nature of this dissertation. But in the appendix an essay can be found which displays the family genealogy in detail, as well as the family tree. The main benefits of the dissertation can be summarized in the following points: • I have created the genealogy of this family. • The dissertation provides a summary of the family’s estates in Hungary, thus they can be surveyed in time as well in space. With this information the role of the Putnok estate within the arborescent estates of the Serényi family can be depicted more clearly. • Due to Bálint Ila’s research, we already know that the Serényi family had a significant role in the resettlement of the area during the 18th century. From 1707 till the middle of the 18th century the settling went on, and so the ethnic composition changed significantly in this region. The dissertation monitors the changes in ethnic relations, as well as the process of assimilation and the development of the ethnic identity of Málé (Serényfalva), which can be characterized as a pure Slovak settlement. • It’s proved that the reestablishment of the Catholic Church in Putnok and Mále is most closely related to the name of Serényi. I deal with the history of the Catholic Church of Putnok, the Reformation, and thereafter the Counter-Reformation, commemorating Father Herkó, who became famous, and then infamous during the Counter-Reformation in the wider region. I deal with the abolition of the Catholic Church of Putnok, thereafter with its reestablishment by Wolfgang (Farkas81) in 1733 and with the efforts to support the religious life, as explained by the establisher of the Church and his successors. I consider the activities of the painter Max (Maximilian) Kurth in the church of Putnok. I want to clarify the issues of the advowson, concerning the church of Putnok. Account is taken of the small church objects, which can be found in the region and which can be associated with different family members. • The Serényi family has not only been involved in the reestablishment of the Catholic Church but also in the founding of the Catholic school, and they played a role in their further operation. Béla157, first as a member of the school board and later as its president, was fully aware of the fact that the maintenance of the school was a burden for the Church(es). He also perceived that many small, rural Churches (including the Church of Putnok) could not meet the requirements of high-standard modern education. Therefore, he called for and supported the nationalization of church schools. Besides initiating public elementary education, he also wanted to establish a higher level of education, thus he exercised influence on the establishment of the horticultural department, the higher school for young ladies and the civil school in Putnok. The father of education on a different level is László143, who obtained undeniable merit, when he raised the issue, pushed and then actively supported the establishment of the Putnok nursery school in the 1860s, which was completed in 1868. • I deal with the role of the Serényi family in the economic life of the region and with their relationship to the public. I could collect a couple of suppositions and stories related to the Serényi family. One part of them I found in a number of historical documents, another part of them I collected with traditional ethnographic methods. These stories are presented in a historical context. • I sum up the material and spiritual memories of the Serényi cult, which revived in the different periods, including the most recent ones as well.

While carrying out the dissertation, I applied a mixture of ethnographic and historical research methods. I used such historical and ethnographic publications as sources, which were important to the topic and which provided me with additional material. Besides printed documents, I used unpublished, hand-written sources, too. A large number of documents, which could be used as a resource, has also been discovered in museums, parishes, and in archives of churches and governments. In addition, fieldwork has been carried out, in which I collected data of the Putnok branches of the family. I carried out purposive conversations, and I interviewed persons who could provide relevant information related to the topic of this dissertation. Besides the so called traditional source types listed above, I also used a new source of our age successfully: the internet. Here I found books and studies which were difficult to access, as well as other documents which could be used as sources (such as obituaries).