Talán mindenkivel előfordult már, hogy kellemetlen helyzetbe került külföldön. Ez lehet egy egyszerű félreértésből származó kellemetlen szituáció, egy „balul” sikerült mondat vagy „csupán” némi (magyar ember számára) szokatlan szokásból eredő kellemetlen érzés. Az előbb felsorolt helyzetek egytől-egyig megtörténhetnek velünk, mikor egy idegen országba utazunk. Ezt, illetve az ezeket a szituációkat kiváltó jelenséget nevezzük kulturális sokknak. Azonban erre is előre fel lehet készülni. Amennyiben tudatos utazóként („turistaként”) és nem csupán „túlélőként” vágunk neki egy idegen országnak. Még könnyebb a helyzetünk, ha a célnyelvi kultúra mélyebb megismerésével, annak „állampolgáraivá” válunk.

A fent felsorolt elemek („túlélő, turista, állampolgár”) az akkulturációs folyamat egy-egy lépcsőfokát jelölik. Annak a folyamatnak az állomásait, amelynek teljesítésével szinte észrevétlenül elsajátítjuk egy idegen ország kulturális szokásait, megismerjük a benne élők mindennapjait és megtanuljuk az általuk beszélt nyelvet is. E tudással a birtokunkban pedig magabiztos utazókká vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy ún. „homo interculturalis”-okká válhatunk.

Dolgozatomban egy kutatás eredményeit szeretném bemutatni, mely során angol nyelvet tanuló középiskolás diákok angol nyelvtudását, célnyelvi civilizációs, kulturális ismereteit és az angol kultúra megismerésével kapcsolatos motivációit vizsgáltam. A kutatás során összefüggéseket kerestem a kérdőíves felmérésben részt vett 166 középiskolai tanuló angol nyelvtudásának szintje és az angol országokkal kapcsolatos tudásuknak a szintje között. Ezen felül szerettem volna kideríteni, hogy milyen egyéb tényezők (pl. a település mérete/elhelyezkedése, ahol az oktatási intézmény található, a tanulók neme vagy az angol nyelv első, ill. második idegen-nyelvként való tanulása) befolyásolhatja-e még a nyelvtudáson felül a kultúrával kapcsolatos ismereteik minőségét. Utolsó elemként pedig a tanulók motivációját vizsgáltam. Itt főként arra voltam kíváncsi, hogy a diákok elegendőnek érzik-e a nyelvtanáraik és az órán használt nyelvkönyvek által kínált kulturális anyagok mennyiségét, ill. hogy fontosnak tartják-e a nyelv megismerésén felül a célnyelvi kultúrával kapcsolatos ismereteik bővítését is. A kapott eredmények bemutatásával szeretnék képet adni négy iskola (2 debreceni és 2 kisvárosi oktatási intézmény), tanulóinak fent említett tudásáról és az elemzés során rávilágítani e terület (a kultúra) oktatásban való felhasználásának fontosságára.