A progressziószorongás változása emlőtumorral operált páciensek körében a posztoperatív első évben

Abstract

Bevezetés: Az emlőtumor diagnózisa, a kezelés folyamata és a beavatkozások következményei jelentős pszichológiai terhet jelentenek. Bár a kutatások többsége a biológiai tényezőkre összpontosít, a metakognitív folyamatok, valamint a progresszió- és állapotszorongás fontos szerepet játszanak a diagnózist követő időszak alakulásában. E tényezők megértése hozzájárulhat a magasabb kockázatú betegek azonosításához és a személyre szabott pszichológiai intervenciók megalapozásához. Célkitűzés: Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogyan változik az emlőtumor miatt műtéten átesett betegek progressziószorongása, metakognitív működése és állapotszorongása a posztoperatív időszak során. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján 2023 szeptembere és 2024 júliusa között operált páciensek körében elemeztük a műtét utáni negyedik és tizenhatodik hónapban mért pszichológiai változókat, az időbeli változások és az alkalmazkodási mintázatok feltárása érdekében. Módszer: Vizsgálatunkban 152 (18-71 év) beteg vett részt a posztoperatív 4. hónapban, és 98 (33-70 év) a posztoperatív első évben, a végső mintánk így 98 fő volt. A kérdőívcsomag a STAI-S, a Rövidített Progressziószorongás Kérdőív és az MCQ-30 tételeit tartalmazta. Eredmények: A progressziószorongás szignifikánsan csökkent a 4. hónapról a tizenhatodik hónapra (t(97)=2,11; p=0,037), a változás állapotszorongástól, kortól és daganattípustól függetlenül jelent meg. A metakogníció összpontszáma stabil maradt (Z=2389; p=0,437), ugyanakkor a negatív metakognitív hiedelmek csökkenést mutattak. Sem az MCQ, sem a STAI összpontszámának változásai nem mediálták a progressziószorongás csökkenését. Ugyanakkor a negatív maladaptív metakognitív hiedelmek változása mediáló szerepet töltött be a progressziószorongás csökkenésében a posztoperatív tizenhat hónap során. Következtetés: A progressziószorongás csökken a posztoperatív 16. hónap során, míg a metakognitív működés nagyrészt stabil marad. A negatív metakognitív hiedelmek enyhülnek, ez pedig részben magyarázza a progressziószorongás szintjének csökkenését is. A kiújulástól való félelem csökkentése mellett továbbra is indokolt lehet a negatív metakognitív hiedelmek célzott átstrukturálása a pszichés teher csökkentése érdekében.