A mérésekkel arra kerestem a választ, hogy a belvizes foltok és az ugyanazon területen magasabban fekvő, azaz belvízhatástól mentes részek között van-e különbség a talaj penetrációs ellenállása, nedvességtartalma és kötöttsége tekintetében. Hipotézisem az volt, hogy a belvizek megjelenésével a talaj a tartós vízterhelés hatására tömörödik, feliszapolódik és belvízfoltok víztartalma a talaj számára elveszik, mivel nem képes a mélyebb rétegekbe szivárogni. Ezáltal a talaj potenciális (a természetes csapadékból származó) nedvességkészlete csökken, a növények számára elérhető víztartalom veszteséget szenved. Feltételeztem, hogy a vizsgált kötött, nehéz mechanikai összetételű talajon a belvízfoltok megszűnésének leginkább jellemző módja a párolgás útján valósul meg, a talajnak a kifejező elnevezésű „párolgási veszteséget” okozva.