A vállalatok kulcsfontosságú szerepet töltenek be egy ország gazdasági életében. A modern piacgazdaság egyik fő jellemzője, hogy a termelő és szolgáltató tevékenységek nagy része társasági keretek között folyik. A vállalatok alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése és a nyereségszerzés, piaci, illetve versenykörnyezetben. Kiemelt jelentőségű a gazdasági társaságok jogi szabályozása, amelynek elsődleges feladata a gazdasági folyamatok hatékonyságának biztosítása. Fontos, hogy a cég vezetői a társaság érdekeinek megfelelően járjanak el, ne pedig saját érdekeiket részesítsék előnyben, ugyanakkor megfelelő szakértelemmel, motivációval és gondossággal lássák el feladatukat. A vállalatirányítás ellenőrzésének kialakulásával alapvetően két szabályozási út jelent meg, amelyek fő megkülönböztető jegye, hogy az ellenőrzés vagy egy különálló, független szerv útján történik (kétszintű irányítás), vagy pedig az irányító szerven belül vannak független tagok, akiknek az elsődleges feladata az ügyvezetők ellenőrzése (egységes irányítás). Ezen két fő modellt fogom bemutatni és összevetni egymással miután általánosságban kifejtettem a gazdasági társaságok fogalmát, alapításuk előfeltételeit, fő ismérveit, jellemzőit. Magyarországon a kétszintű irányítási rendszer valósult meg, azonban a 2006. évi Gt. már bevezette az egységes rendszer alternatíváját is kizárólag nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében. A továbbiakban megvizsgáltam a vezető tisztségviselők felelősségét és a hitelezővédelem központi intézményét, a felelősségátvitelt is. Dolgozatomat az Enron és a WorldCom óriásvállalatok bukásának történetével zártam.