Lajos király uralkodásának negyven évét szinte végigkísérte a Velencével való konfliktus és háborúskodás. Én ezt a bő, emberöltőnyi időszakaszt szűkítettem le az 1342 és 1352 közötti periódusra a téma minél erőteljesebb és precízebb körbenjárása végett. Lajos uralkodása alatt, ahogyan Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi című könyvének egyik fejezetcímében fogalmazza meg „a szélrózsa minden irányában” háborúkat folytatott. Azonban e háborúk közül gyakran csak a nápolyi hadjáratokat szokták kiemelni, illetve egyáltalán megemlíteni. Tehát méltán érezhetjük a többi hadszíntér – így a velencei harcmező - háttérbe szorítását Lajos külpolitikájának bemutatásaiban. Ezen aspektus szerint tartom fontosnak legalább az egyik „elhanyagolt” csatamező bemutatását. A Velence elleni háborúk elsősorban Dalmácia – és annak gazdag kereskedővárosai – birtoklása miatt folytak. Dalmácia mindkét fél számára nagyon fontos volt, egyrészt gazdasági, másrészt hadászati, illetve nem utolsósorban politikai érdekek miatt.