Ha a tisztelt olvasó netán az Amerikai Psycho élményét szeretné újra átélni - azaz, ne kerteljünk, szadizmusra és perverzitásra vágyik -, akkor lapozza fel nyugodtan A nyár titkai vagy Az ötödik kerék című elbeszélést. Az ezekben szereplő vámpírok bizonnyal kielégítik az igényeit: még hasonlítanak is ránk (vagy legalábbis bármelyik gazdag amerikaira): az egyiknek például "új, méretre szabott, felspécizett koporsója" van "FM rádióval, kazettás magnóval, digitális ébresztőórával, márkás Perry Ellis ágyneművel, telefonnal, kis színes tévével, beépített videóval és kábelcsatlakozással (MTV. HBO)". Ez a hasonlóság természetesen nem véletlen, s éppen ezért jobb mégiscsak elolvasni a kötetet az elejétől a végéig; a tizenhárom elbeszélés szereplői valamiképpen mind vámpírok, igazi emberi kommunikációra képtelen furcsa lények. A rákban haldokló anyához itt nem tud szólni a lánya, a világ ürességétől szenvedő kábítószeres fiúhoz az apja, az elrontott életén kesergő, elhülyült rockzenészhez a menedzsere... - emberi szavak híján mindenki kétségbeesetten vergődik egy gyönyörű és gazdag világban (Los Angelesben és a környékén), amelyben azonban hátborzongatóan felsejlenek a pusztulás képei. Gyógyszerek, kábítószerek. alkohol, tévé, video, kéj és mámor, perverzió, ölés, vérszívás pótolja mindazt, amire a halódó lélek még vágyik talán, de a tétova emberi gesztusok viszonzatlanok, sőt eltompult érzékeinkkel már-már nem is észlelhetők. Ellis könyvének legnagyobb érdeme és értéke talán éppen az, hogy ezeket a gesztusokat mégis megmutatja, s a segítségével egy kicsit mélyebben értjük és érezzük mai világunkat és önmagunkat. Mert, ha úgy tetszik, mi is Ellis Los Angelesében élünk.