A minőségügyi rendszer alkalmazásakor nem a rendszer kialakítása és fenntartása a cél, a rendszer csupán egy eszköz arra, hogy támogassa a jó klinikai gyakorlat megvalósulását. A XX. század végén a XXI. század elején az egészségügyben jelentős változások mentek végbe. Állandó fejlődés látható a diagnosztikus és terápiás eljárásokban, viszont jelentős változás ment végbe a lakosság megbetegedési és halálozási viszonyaiban, illetve gazdasági és szociális helyzetükben is. Ezen változások magával hozzák az egészségügyi ellátások iránti igények átalakulását, ezt azonban az egészségügyi ellátó rendszer szerkezete sajnos nagyon nehezen képes követni. Magyarországon az elmúlt időszakban a viszonylag változatlan egészségügyi közkiadások mellett fontos, hogy a lakosság egészségi állapota ne romoljon a csökkenő orvos létszám és finanszírozás következtében. Itt kap fontos szerepet a minőségirányítási rendszerek alkalmazása. A finanszírozási lehetőségek korlátozottsága miatt fontos, hogy folyamatosan fejlesszük a bizonyítékon alapuló egészségügyi technológiákat, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat (humán-, pénzügyi erőforrás) a lehető leghatékonyabban használjuk fel úgy, hogy a lehető legjobb minőségű ellátást nyújtsuk. Ismert és egyre elterjedtebb minőségirányítási rendszer a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) szabványcsalád. Legújabb a szabványcsaládban az ISO 9001:2015, mely több módosítással rendelkezik elődjeihez képest. Egy új szemléletmód jelenik meg ebben a kiadványban, mely a kockázatalapú gondolkodásmód. Dolgozatomban egy szemészeti fekvőbeteg-ellátás keretin belül végzett szürkehályog műtét során felmerülő kockázatokat foglaltam össze táblázatos formában.