A szorongás természetes emberi reakció, amely adaptív formában fokozza az éberséget, javítja a koncentrációt és motivációs erővel bír. Kórosnak akkor tekintjük, ha nagy intenzitással jelenik meg és tartósan fennáll. Egy felmérés szerint a szorongásos zavarok a leggyakoribb pszichiátriai kórképek világszerte, élettartam prevalenciájuk 31,6%. Krónikus lefolyásuk révén akadályozhatják a páciensek mindennapos funkcionálását, ezért társadalmi és gazdasági következményeik is vannak. A kognitív megközelítés szerint a szorongás kialakulásában és fenntartásában torzult kognitív folyamatok játszanak szerepet. Diplomamunkámban áttekintem a szorongásos zavarok általános jellemzőit (epidemiológia, klasszifikáció, diagnosztikai lehetőségek), valamint a bio-pszicho-szociális modell szerinti etiológiai tényezőket. Az elérhető szakirodalom segítségével ismertetem a pánikzavar, a generalizált szorongásos zavar és a specifikus fóbiák kognitív elméletével és terápiájával kapcsolatos kutatási eredményeket, külön hangsúlyt fektetve a kognitív terápia hatékonyságára.