A Kárpát-medencében, így hazánkban a viszonylag nagy számban előforduló szikes vízterek egyedülálló biológiai, ökológiai és természetvédelmi értéket képviselnek. A globális, helyi és időszakos változások hatására speciális adottságaik révén sérülékenyek, veszélyeztetettek, védelmük és vizsgálatuk ennél fogva kiemelkedően fontos. Kutatásunk célja volt a vízi- és vízfelszíni poloska fajegyüttesek fajösszetételének, fajgazdagságának, egyedszám-viszonyainak, diverzitásának rövid- és hosszútávú elemzése, valamint a háttérváltozók vizsgálata ezek függvényében. A vizsgálatokat a Kiskunsági Nemzeti Park területére eső Böddi-, Büdös-, Fehér-, Kelemen- és Zab-szék nevű szikes vízterekben végeztük. A mintavétel 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben és 2010-ben évente több alkalommal történt. A mennyiségi mintákat rendszeresen ugyanazokról a helyekről vettük, lezárásos-kigyűjtéses módszerrel. Eredményeink szerint fajszám és egyedszám szempontjából néhány közös tendencia mutatható ki az egyes vízterek között. Míg a Böddi-, a Büdös- és a Zab-szék fajszáma rövid- és hosszútávon is csökkent – a Zab-szék fajszáma kisebb mértékben –, addig a Fehér-széken tapasztalt fajszám rövid- és hosszútávon is kimutathatóan nőtt. A Zab- és a Fehér-szék egyedszáma rövidtávon nőtt, a Böddi- és a Büdös-széké pedig csökkent, valamint mind a négy víztér esetében hosszútávon csökkent. A Kelemen-szék sem faj-, sem egyedszámának alakulása nem mutatott évenként kimutatható tendenciát. Bár a természetvédelmi kezelés a zsiókás víztest arányának csökkentését célozta meg és érte el, elemzéseink szerint az élőhelyek között (nyílt víz-zsiókás) a faj- és egyedszámok, valamint a diverzitási indexek alapján sem volt szignifikáns különbség. Ezzel szemben az éves és évszakos változások sokkal jelentősebbnek bizonyultak a poloskaegyüttesek szempontjából.