Az utóbbi évszázadok technikai fejlődése és az urbanizáció hatására a mai emberek eltávolodtak a halál gondolatától, társadalmi szinten tabuvá vált, a haldoklók kórházban halnak meg egyedül. Az emberek menekülnek a halál gondolatától, próbálják minél inkább megőrizni fiatalságukat, az orvostudomány fejlődésével pedig meghosszabbítani az életüket. A haldoklók és hozzátartozóik gyakran magukra maradnak a súlyos betegséggel való küzdelemben, majd a halál után a gyászukban. Szerencsére voltak és vannak emberek, akik észrevették az ő magányukat és kétségbeesésüket, és létrehozták a „hospice”-t (hoszpisz, jelentése: menedékhely), ahol lehetőség van az utolsó hónapokat, napokat méltósággal megélni, az utolsó pillanatig teljes életet élni. Fontos, hogy ne maradjanak egyedül legvégső harcukat megvívva, ha megoldható, vegye körbe őket szeretetteljes, gondos ápolás és szeretett hozzátartozók. A dolgozat a hospice filozófiát, megvalósulási formáit, a haldokló és családja mentálhigiénés szempontjait tárgyalja.