A Szüret-ben nincsenek zsengék, csak utóbb, a Szilfán halat című gyűjteményes kötet után titkos helyekről előkerült, annak idején rejtegetéssel biztosított létű versek. Nem sok, de közben elmondtam prózában is, amit a kiadóm vállalhatott, mire szabadon szállhatott volna a líra gyémántmadara, elmúlt aktualitása, próza- és színdarabíró lett belőlem, így ismert meg a világ is. De soha senki meg nem érti a próza- vagy színdarabíró Szabó Magdát, aki nem ismerte meg költőnek. Szemérmes alkotó, hiszen olyan időkben és körülmények között születtek a versei, hogy szabadságát kockáztatták az ártatlan betűk. Amit eltakart, arról az olvasó fejtse le az árnyékot. Neki üzentek, neki adták tovább az édeset és a keserűt. Történelmünk istene segítse az irodalmat, hogy többé már soha ne rejtvényt fejtsen az olvasó, hogy együtt sírhasson a síró és nevethessen a mosolygó költővel. (Szabó Magda)