Diplomamunkám megírása során igyekeztem összefoglalni a legelterjedtebb képalkotó vizsgálatokat, valamint a leggyakoribb betegségeket és a rájuk jellemző radiológiai elváltozásokat.

Elsőnek a röntgen vizsgálatról írtam, ami a mai napig egy alapvető fontosságú képalkotó eljárás, nagyon gyakran az első választandó modalitás. Ennek oka, hogy egyszerűen elvégezhető, alacsony sugárterheléssel jár, sok betegségre specifikus, vagy ha nem specifikus, akkor is segít az iránydiagnózis megalkotásában, így a további vizsgálatok körét leszűkíthetjük.

A tüdő vizsgálata során a CT az egyik legmegbízhatóbb és legtöbb információt szolgáltató modalitás. Jó térbeli felbontóképességének hála, alkalmas léziók lokalizációjának meghatározására. Legfőbb hátrány a betegeket érintő nagy sugárterhelés.

A nukleáris medicina tárgykörébe tartozik, de fontos megemlíteni az izotópdiagnosztikát, azon belül is a PET vizsgálatot, melyet érdemes CT-vel kombinálva alkalmazni. A gyors cukor-anyagcserével rendelkező sejtek kimutatására alkalmas, ilyen a szívizom, az agy és a rosszindulatú daganatok.

Az ultrahang, működési elvének köszönhetően, nem a legmegfelelőbb modalitás a levegővel telt szervek vizsgálatára. Fontos szerepe van viszont a mellűri folyadék kimutatásában és a punctio helyének megjelölésében, valamint a tüdő daganatok áttéteinek keresésében.

Az MR vizsgálat, az ultrahanghoz hasonlóan, nem a legalkalmasabb vizsgálati módszer tüdőbetegségek esetén. Főleg olyan esetekben használatos, amikor a CT kontraindikált, például gyerekeknél vagy terheseknél, valamint alkalmas még tüdődaganatok agyi áttéteinek kimutatására is.

Említésre kerültek daganatos, infektív, valamint nem infektív tüdőbetegségek, melyek mind változatos tünetekkel és radiológiai jelekkel bírnak.