A Párhuzamos viszonyok (az 1956-os trilógia második része) az 1988. évi könyvhét egyik nagy sikere volt. (…) A sikerben minden valószínűség szerint része volt az egyébként a történethez szervesen hozzátartozó, de részletekben túlságosan tobzódó szexuális jeleneteknek, a magával ragadó cselekménynek, főként azonban az 1956-os felkelés eseményei mindmáig legmeggyőzőbb, leghitelesebb, legőszintébb ábrázolásának. Ezt a témát annyian és annyiféleképpen manipulálták, hogy akik megértük, végre ráismerünk. – írja Kolozsvári Grandpierre Emil erről a regényről, amely miközben a legkorszerűbb írói technikákat használva adja elő a történetet, minden pillanatban megmaradt sodró lendületű olvasmánynak.