Négy népszerű rangsoroló módszer teljesítményét vetettem össze különböző fenotipikus jellegekkel rendelkező házi veréb (Passer domesticus) csapatokban. Ezek a módszerek a David-score, az I&SI, az Elo-rating és a randomizált Elo-rating. A négy módszer közül egyedül az Elo-rating különbözött szignifikánsan teljesítmény tekintetében, konzisztensen eltért a másik három módszer által adott rangsoroktól, így sok esetben alacsony korrelációs együtthatós értéket eredményezett. A módszerekhez szükséges minimum interakciószám meghatározását is megkíséreltem, és azt kaptam, hogy a David-score-nál és a randomizált Elo-ratingnél már egyedenként 10, 15 vagy 20 interakciónál kialakult a stabil rangsor, míg mind az I&SI, mind az Elo-rating esetében legtöbbször még 50 vagy 100 interakció/egyed szinten is voltak változások. A meredekség hatását is vizsgáltam az egyes módszerek teljesítményére; a vizsgált hierarchiák meredeksége közepestől laposig változott. A David-score, az I&SI és a randomizált Elo-rating teljesítménye minden esetben szoros korrelációban állt egymással, a hierarchia meredekségétől függetlenül, míg az Elo-rating teljesítménye sokszor alulmúlta a másik három módszer teljesítményét.