Napjainkban folyamatos változás jellemzi a nevelési-oktatási intézményeket, változik a családok struktúrája, a társadalmak és kultúrák keverednek. A modern technikai eszközök, „kütyük” használata, a gyerekek korai tv elé ültetése, a családok mozgásszegény, elfoglalt életmódja, később az egyre több iskolai óra is nagyban hozzájárul a mozgásszegény életmód kialakulásához. Pedig a mozgás elemi része a test fizikális karbantartásának és fejlődésének. E mellet ma már az is bizonyított, hogy a megfelelő mozgás, mozgásfejlődés kihat a kognitív képességek számos területére és a személyiségfejlődésre is. De vajon kinek a felelőssége biztosítani a felnövekvő generációk számára az „ép testben ép lélek” egyensúlyát? Hogyan lehet elérni azt, hogy a gyermekek a számukra legmegfelelőbb ellátásban részesüljenek?