Az emberiség természetéből fakadóan önmaga és környezete számára a lehető legtökélete-sebb körülményeket hivatott megvalósítani életében. Arra törekszik, hogy a maga elvárásai, igényei szerint a legmegfelelőbb világot teremtse meg a fennálló eszközök segítségével és azok korlátai mellett. Éppen ezért már egészen az ókori szerzőket is érdekelte az utó-pia/disztópia fogalma, és megszállottan elmélkedtek a polgárok jólétét elősegítő társadalom kialakításán. Ezeket a gondolatokat különböző művészeti alkotásokon keresztül igyekeztek átadni az utókornak. Dolgozatomban főleg az irodalomban és a filmvásznon megjelenített jövőképeket szeretném bemutatni. Elsősorban arról esik majd szó, hogy milyen sajátosságokkal rendelke-zik egy utópia vagy éppen disztópia. Továbbá olyan közös narratív elemeket kerestem, amik jól kivetíthetőek a mai társadalmunkra. Ezek többsége politikai oldalról közelítik meg az alkotásokat, mivel a világ összes mozgatórugóját is ez irányítja. Véleményem szerint a je-lenkori társadalmunkat a kortárs irodalom egyik jelentős alkotásán, Az éhezők viadala c. re-gény és filmsorozaton keresztül tudnám a legátfogóbban bemutatni, ezért a későbbiekben említett többi alkotás apokaliptikus elemei közül is csak azon aspektusokat emeltem ki, amik fellelhetőek a már említett műben is, így tehát a vezetőség felelősségét, a média szerepét és a fogyasztói társadalmat vettem célkeresztbe. Értelmezésem szerint ezek az alkotások arra próbálják ösztökélni az olvasót vagy a nézőt, hogy maga is változást érjen el, miközben a jövőjét formálja. A disztópiákat elrettentő példaként értelmezem, amik gyakran egy jelenko-ri társadalmat mutatnak be, de a bennük lévő összetevőket szélsőségesen ábrázolják, annak érdekében, hogy minél nagyobb nyomást gyakoroljanak az alkotás fogyasztóira, és hatáso-sabban felhívják a figyelmet azokra a problémákra, amik valójában a mindennapjaikban vannak jelen, csak éppen nem belátható a következményük, vagy nem törődünk a következ-ményével, mert annak semmilyen kihatása nem lesz a jelenlegi életünkre, csak a következő generációkra.