Az etilén-oxid ismert epoxid vegyület, melyet a Nemzeti Rákkutató Ügynökség vizsgálatai alapján bizonyítottan humán rákkeltő anyagként azonosít. Nagy reakciókészségét kihasználva alkalmazzák vegyipari folyamatok kémiai intermediereként, élelmiszeripari termékek fertőtlenítésére és orvosi eszközök sterilizálására. Irreverzibilisen kötődik alkiláló tulajdonságának köszönhetően a DNS molekula bázisaihoz és foszfát csoportjaihoz, ezáltal károsítva a DNS láncot. Karcinogén hatását számos humán epidemiológiai kutatás kimutatta. Vizsgálataink célkitűzése az etilén-oxid genotoxikus hatásának tanulmányozása volt in vitro körülmények között emberi vastagbél hámsejteken DNS mikrogél elektroforézis segítségével. A mikrogél elektroforézis (Comet Assay vagy Single Cell Gel Electrophoresis) egy egyszerű, gyors és érzékeny genotoxikológiai teszt, mellyel a DNS károsodások széles skálája kimutatható. Kísérleteink annak megállapítására irányultak, hogy az etilén-oxid expozíciónak kitett sejtek DNS károsodása hogyan változik a kezeletlen sejtekhez viszonyítva. A vastagbél hámsejtek érzékenységét az etilén-oxid célsejtjeiként a szakirodalom szerint nem azonosítható humán méhnyak laphámsejtek érzékenységével vetettük össze. A DNS károsodást jelző csóva DNS tartalom értékei statisztikailag szignifikáns emelkedést mutattak 20 µM-os kezelésnél a bélhámsejtek, viszont csak 100 µM-nál méhnyak laphámsejtek esetén. A tail moment értékek változásában ilyen különbség a két sejttípus között nem adódott a bélhámsejteknél jellemző rövid csóvahosszak miatt. Eredményeink bebizonyították, hogy az etilén-oxid a vizsgált sejttípusok esetén a DNS károsodás dózisfüggő emelkedését hozza létre. E sejttípusok DNS károsodási jellemzői alapján megállapíthatjuk, hogy a vastagbél hámsejtek érzékenysége nagyobb a méhnyak laphámsejtek érzékenységénél, így azok az etilén-oxid expozíció potenciális célsejtjei lehetnek.