Sértő Kálmán (1910–1941) alighanem a legellentmondásosabb tagja a magyar népi mozgalomhoz valamilyen módon kötődő írópanteonnak. Életének három évtizede alatt baranyai szegénylegényből először a fővárosi bulvárlapok állandó munkatársává, ünnepelt budapesti „celebbé”1 avanzsált (Hatvany Lajos pártfogoltjaként), miközben a Szabadságban is publikálva, a Nemzeti Radikális Párt tagjaként Féja Géza és Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez tartozott, majd a harmincas évek végén „köpönyeget fordítva” a Nyilaskeresztes Párt házi költőjeként fejezte be kalandos földi pályafutását. Az egyedi életút ellenére – vagy éppen ezért – Sértő sohasem számított a jól kutatott népi írók, költők közé.