Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 214)
Tétel Szabadon hozzáférhető Gondolatok a szélsőjobboldali ellenségkonstrukció diskurzív technikáiról(2014) Lipcsei, László Péter; igenÖnmeghatározásunk végén valamilyen kevésbé ismert tényező áll, mely lehet ellenfél, akivel kompetitív módon bánunk, ugyanakkor egy idegen is feltűnhet ezen a ponton, akiről nem sokat tudunk, legfeljebb gyanítjuk, hogy identitásunkat fenyegeti, egzisztenciánkat veszélyezteti és majd a későbbi diskurzus során derül ki, hogy „ki is ő”. Természetesen ezt a pozíciót egy ellenség is betöltheti, aki egyértelműen veszélyes önmagunkra nézve, ezért őt félre kell állítani, likvidálni kell. Több diskurzív társadalomtudományt művelővel egyetértésben úgy vélem, hogy „az ellenség neve” nem egzakt vagy bármilyen pozitivista szabályrendszer szerint jól körülírható státusz, hanem az ellenfelet, idegent, ellenséget és en bloc a „rajtunk” kívülálló „őket” a diskurzus teremti meg (Szabó 1998, 2006, 2007). Dolgozatomban egy szélsőjobboldali közösséget vizsgálok, melyet helyi közösségként, sűrű és szövevényes társadalmi jelenségként értelmezek, nem pedig kizárólagosan a kultúra (szubkultúra), a politika és a nyilvánosság rendszerében utolérhető fenomént. A közösséget, illetve az azt létrehozó és reprodukáló diskurzust a nyelven keresztül vizsgálom, nevezetesen, hogy milyen valóságkonstruáló eszközöket, narratívákat, diskurzusstratégiákat használnak a status quo fenntartására és a hatalmi pozíciók megszerzésére, valamint az ellenség megteremtésére. Ennek fényében dolgozatom a társadalom szövegszerű értelmezésének, illetve az értelmezés „sűrű leírásának”, szemantikai feltárásának és a nyelv hatalomkonstruáló szerepének elméleti és módszertani pozíciójából indul (Geertz 1994; Ricoeur 2001, Wodak 2009).Tétel Szabadon hozzáférhető Alternatives of how to prepare for the future labor market(2015) Szőcs, Andor; Hamvas, László; igenFrom time immemorial, one of the crucial questions of mankind has been what the future has in store for us. The future, however, has remained unfathomable up to this day, and even future studies promises only as much as prognosticating what is likely to continue and what will plausibly change in the world. Thus, no wonder, that already the first “real” economists of the 18th century (Adam Smith et al.) considered the creation of the future model of labor economy as a challenge. At the present era of modern labor market, this task is closely connected with the future status of labor market since in a consumer society income acquired by work forms the basis of satisfying needs (Ehrenberg – Smith 2003, Galasi 1994). We are not saying anything new by stating the fact that the demand for labor force is determined by new places of work and that an ideal supply of labor force must be adaptable to the requirements of demand. To meet requirements and to be adaptable is possible only if we are armed with the necessary competencies and capital (Hodges – Burchell 2003, Bourdieu 1998). The question, to what extent students in higher education are prepared for changes in the demand for labor force, arises at this point. What can young people expect on the labor market in this ever changing world? What kind of job opportunities and work conditions are there for them, and how much are they prepared to face these changes?Tétel Szabadon hozzáférhető Tanulás melletti munkavállalás a Debreceni Egyetemen(2014) Horváth, Kitti; Kósa, Rita Diána; Makai, Vivien; Nagy, Péter; Oláh, Kornélia; Oláh, Tímea; Oláh-Pucsok, Eszter; Szeder, Dóra Valéria; Timkó, Anikó; igenMíg a XIX. század modern ipari társadalmaiban a gyermekkort az iskoláztatás és az általános tankötelezettség határozta meg, addig a felnőttkort a kereső munka. Napjainkra ezek megváltoztak, a határ homályossá vált, egymásra tolódtak a hozzájuk tartozó tevékenységek. (Somlai 2007) Fedheti egymást a tanulás és a munka, különösen igaz ez a felsőfokú tanulmányokat folytatókra, de a főállású munkát végzők is újra iskolapadba ülhetnek. Az erre vonatkozó adatok azonban nem túl bíztatóak. A Magyar Ifjúság 2012 felmérés adatai szerint 2012-ben a főtevékenységként dolgozó 15-29 évesek mindössze 4 százaléka tanult munkája mellett (2008-ban ez az arány még 10 százalék volt). A munka mellett tanulók 57 százaléka felsőfokú tanulmányokat végzett. A főtevékenységként tanulóknak, pedig csupán a 2 százaléka végzett munkát ugyanebben az évben. Ennek a csoportnak kétharmada felsőfokú képzésben vett részt. (Gazsó 2013) Az alacsony munkaerő-piaci részvételre magyarázatul szolgálhat Jürgen Zinnecker tipológiája az ifjúsági korszakváltásra. Szerinte két korszakról beszélhetünk az ifjúsággal kapcsolatban: az indusztriális társadalom átmeneti ifjúsági és a posztindusztriális társadalom iskolai ifjúsági korszakáról. Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról van szó. Az ifjúsági életszakasz a szakma megszerzésére korlátozódik, amelyet a korai munkába állás és családalapítás követ. A posztindusztriális társadalmakban ezzel szemben az ifjúkor egyre inkább kitolódik, ami összefügg az iskolai idő hosszabbodásával. (Gábor 2009)Tétel Szabadon hozzáférhető A radikalizmus inkubációja Magyarországon – Sopron és Ózd esete(2016) Sik, Domonkos; nemA tanulmány azt elemzi, hogyan értelmezik a fiatalok a múltat és hogyan értékelik a jelent, és ezzel összefüggésben milyen politikai viselkedésminták jellemzik őket. Alapjául a modernizáció két, egymással ellentétes konstellációjában, Sopronban és Ózdon lefolytatott félig strukturált interjúk (n=60) szolgáltak. Először a társadalmi és politikai problémák észlelése, valamint az ezekre adott politikai válaszok kerülnek összehasonlításra. Erre építve a politikai kultúra „reményvesztett” és „közönyös” ideáltípusa kerül bemutatásra. Ezek együttesen teremtenek lehetőséget az antidemokratikus tendenciák megszületése és zavartalan fejlődése számára, ilyen értelemben előfeltételei a „radikalizmus inkubációjának”.Tétel Szabadon hozzáférhető Projekten innen, (vidék)fejlesztéspolitikán túl(2014) Balogh, Péter; igenA Czibere Ibolya és Kovách Imre szerkesztésében 2013-ban megjelent könyv az első pillanatokban kissé talán elbizonytalaníthatja az Olvasót: a tartalomjegyzék áttekintését követően sokkal inkább tűnhet úgy, hogy – a címmel ellentétben – nem a fejlesztéspolitikáról, vidékfejlesztésről lesz szó, hanem pl. ideiglenes szervezetek keretében zajló célmegvalósításról; ún. projektekről. Közelebbről megvizsgálva hamar – a szerkesztők, Czibere és Kovách indító tanulmányának (Projekt dilemmák) elolvasása után azonnal – kiderül azonban, hogy a kötet nagyon is a címben megjelölt témáról szól, mégpedig rendkívül – vagy a kötet elolvasása után meggyőződéssel fogalmazhatunk úgy is, a leginkább – adekvát és aktuális megközelítésben. Ha ugyanis ma társadalomtudósként, szociológusként az Európai Unió – vagy akár Magyarország – szempontjából fejlesztéspolitikáról, vidékfejlesztésről kell értekezni, mindezt annak ,,projektesítettsége” kapcsán érdemes megtenni. A könyv mindezek fényében a projektesítés folyamatának, jelenségének elméleti, koncepcionális hátterébe és egyes gyakorlati tapasztalatokba enged bepillantást.Tétel Szabadon hozzáférhető A Princip-kultusz és ami utána következik(2014) Eric, Beckett Weaver; igenAz 1935-ben kiadott kollektív emlékezetről szóló könyv egyik legizgalmasabb részében a francia szociológus Maurice Halbwachs megjegyzi, hogy az emlékezetünk ugyanúgy változik, ahogyan megváltozik a jelen hangulatunk vagy álapotunk – mégpedig azért, hogy a jelenünk a múltunkkal összhangban legyen, és ez a harmónia a ránk nehezedő (szintén változó) társadalmi elvárásokkal és helyzettel is kialakuljon. „A társadalom” – jegyezte meg Halbwachs – „időnként nemcsak arra kötelezi az embert, hogy felelevenítse gondolatban a már megtörtént eseményeket, hanem arra is, hogy az eseményeket átfesse, lerövidítse, vagy kiegészítse úgy, hogy bármennyire is biztosak vagyunk abban, hogy az emlékeink pontosak, olyan presztízzsel ruházzuk fel őket, amellyel a valóság nem rendelkezett.” (Halbwachs 1992: 51) Ez a gondolatmenet nem ismeretlen az antropológia előtt. Halbwachs kortársa, a brit antropológus, Arthur Maurice Hocart több tanulmányban kimutatta, hogy milyen összhang van a társadalmi hitek vagy rítusok és az adott társadalom sajátos történelmi narrativája között Halbwachs másik kortársa, az antropológus Lord Raglan, odáig fejlesztette az elméletet, hogy megmutatta: mennyire hamis az angol társadalom jó néhány történelemértelmezése/sztorija (pl. a britek angol-szász származása), és ugyanakkor mennyire hiábavaló rámutatni erre a hamisságra (Raglan 1936). Ezeket a hiedelmeket megingathatlan tényként fogadták az akkori britek, hiszen ezek a hamis történelmi narratívák egyfajta összhangot teremtettek a jelen és a múlt között. Ez a felismerés most is érvényes. Mióta az antropológia a folyamatos változásban lévő társadalmakkal foglalkozik, kénytelen azt is felismerni, hogy a változások a valamikor állandónak hitt múlt-felfogásra és emlékezetre hatnak. Így van ez a törzsi társadalmakkal, és a mi „modern” társadalmunkkal is.Tétel Szabadon hozzáférhető Területi integráció és fejlesztéspolitika(2016) Csurgó, Bernadett; Megyesi, Boldizsár; nemTanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a fejlesztési kezdeményezések milyen hatást gyakorolnak a területi integrációra. Kutatásunkban a Vértesi NatúrPark példáján keresztül azt vizsgáltuk, hogy egy területi alapú fejlesztési kezdeményezés képes-e átalakítani az érintettek térbeli kapcsolatait. Jelen tanulmány célja, hogy egy fejlesztéspolitikai tárgyú esettanulmány segítségével mutassuk be a területi integráció mechanizmusait. Eredményeink azt mutatják, hogy a részvétel mértékét alapvetően meghatározza a szereplők státusza, a legaktívabbak az alapító tagok. A Vértesi Natúrpark programjaiban való részvétel és aktivitás mértéke növeli az egyéb jellegű térbeli kapcsolatok kiterjedtségét is. Az involváltságra hatással van a Vértesi Natúrparkhoz való térbeli közelség, ebből következően erős Csákvárnak és a környékének a szerepe az összefogásban. A térbeli közelségen alapuló integráltság a kezdeményezéssel való azonosulást is meghatározza és csökkenti a versengő elképzelések kibontakozását.Tétel Szabadon hozzáférhető Képviselet és arányosság(2014) Nagy, Levente; igenA „képviselet”, számos alapvető politikai fogalomhoz hasonlóan poliszemikus, plurális jelentéssel bíró fogalom. Jelentése összetett, akár önmagában vizsgáljuk, akár olyan szópárosításokban próbáljuk értelmezni, mint képviselő - képviselt, vagy képviselet - megbízás. Jelentősége elvitathatatlan, a demokráciaelméletek számára nélkülözhetetlen. Nem véletlen, hogy többen foglalkoztak a kérdéssel, és az sem meglepő, hogy a fogalom számos szempont és csoportosítás mentén értelmezhető. A képviselet teljes elemzésére nem kerül sor jelen írásban, de érdemesnek vélem a kifejezéssel kapcsolatos néhány kérdés rövid bemutatását, elsősorban azért, mert a demokratikus politikai berendezkedés keretein belül a polgárok elvárják és természetesnek veszik a képviseleti kormányzást, amely a maga rendjén szorosan kapcsolódik a részvétel és az arányosság problematikájához. A számos megközelítésből, értelmezésből, és a fogalom jelentésvariációiból úgy tűnik, kiemelhető az az általános megállapítás, hogy a képviselet (bizonyos értelemben „re-prezentáció”) ténylegesen jelen nem lévő dolog (tárgy, személy, jellem, gondolat, akarat, érdek, stb.) valamilyen formában és mértékben történő megjelenítése (Pitkin 1967: 8-9). A „jelenlevés” és a „jelen - nem - levés” kettőssége eléggé paradoxonnak tűnhet, s akár misztikussá is teheti a képviselet fogalmát, de ha a szóban forgó dolog „jelenlétét” nem tényeleges értelemben vesszük, a rejtély feloldható.Tétel Szabadon hozzáférhető Intézményi kommunikáció a középiskolában – diákokkal?(2014) Szabó, László; igenNapjainkban nemcsak a felsőoktatási intézmények folytatnak versenyt a leendő hallgatók megszerzéséért, hanem már a középiskolák szintjén is jelentkezett a küzdelem a tehetséges fiatalokért, az iskola által elindítani kívánt osztályok feltöltéséért. Az egyetemek, főiskolák esetében komoly költségvetés és szakembergárda áll a beiskolázási kampányok megszervezésére, melynek anyagi forrásaival egy szakközépiskola, gimnázium nem rendelkezik – hatékony kommunikációval azonban extra ráfordítás nélkül is sikeres lehet egy iskola a hírnevének menedzselésében. Azoknak az iskoláknak is van egyfajta public relations (pr) programja és tevékenysége, akiknél dedikált stáb nem áll rendelkezésre ennek működtetésére, lehet ez akár egy külső tanácsadó is (Moore 2009: 12), például az intézményfenntartó nagyobb szervezet szerződött vagy főállású munkatársa – ám az iskola saját erőforrásait (diákok) is eredményesen használhatja ennek előmozdítására.Tétel Szabadon hozzáférhető „Sarjainak sorsát-hírét vállára felöltvén”(2016) Takács, Izolda; igenVincenzo A. Piccione, az olaszországi Roma III Egyetem (Universita degli Studi Roma Tre) Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense. Számos művet jegyez a pedagógiai módszertan, valamint a formális és informális oktatás területén. Könyvei elsősorban általános pedagógia témákban íródtak, valamint a pedagógia neurológiai szempontú megközelítéseit, illetve az oktatás és a pedagógia módszereit taglalják.Tétel Szabadon hozzáférhető A gyermeknevelés késő modern kihívásai(2016) Bogács, Ernő; nemA tanulmány célja betekintést nyújtani a késő modern kor azon jellegzetességeibe, melyek a gyermekneveléssel kapcsolatba hozhatók. Ennek érdekében a részletes elemzés igénye nélkül kísérletet tesz e sajátosságok feltérképezésére, kihívásként történő azonosíthatóságukra, a nevelés mibenlétének körülírására, a személyiségformálásként meghatározható nevelés okán az identitás és self, valamint azok kialakítása és kibontakoztatása témakörének bemutatására, és végül bevezetést adni a kihívásokra adható válaszok problematikájába.Tétel Szabadon hozzáférhető A birtokrekonstrukciós módszer lehetőségei a magyar mezőgazdaság birtok- és földhasználat szerkezetének a kutatásában(2014) Kovách, Imre; igenA földkárpótlás és privatizáció 1990 után, majd a földbirtok és földhasználat koncentráció nagymértékű felerősödése jelentős változásokat eredményezett a magyarországi mezőgazdasági termelésben (Kovách 2012, Kovács 2007). A piacra és önellátásra termelés kettőssége változó formákban és arányokban ugyan, de túlélte a radikális agrárszerkezeti változásokat. Még egy évvel az európai uniós tagság elnyerése után is a teljes- és részidős piacon értékesítő, és a kizárólag önellátásra termelő mezőgazdasági egységek száma megközelítően hasonló volt (KSH). 2000 és 2010 között az egyéni gazdaságok száma negyven százalékkal csökkent (AMÖ 2010). 400 000 kisebb családi gazdaság került ki a mezőgazdasági cenzusból vagy fejezte be az agrártermelést, de a nagyrészt vagy egészében önellátásra termelő gazdaságok aránya 60 százalék volt még 2010-ben is (AMÖ 2010). A háztartások önellátásra termelésének a magas aránya Albert és Kohler szerint az Európai Unió új tagállamaiban mindenhol magas (Albert és Kohler 2008). Jehlicka és Smith (2010) mutatták ki, hogy az új tagállamok lakosságának 38-51 százaléka termel élelmiszert saját fogyasztásra. A szerzőpáros szerint a saját fogyasztású élelmiszer termeléséhez kapcsolódó tevékenységformák nem csak a szegény néprétegek túlélési stratégiáinak, a gazdasági kényszereknek, a szocializmus élelemhiányának és a hagyományoknak a következményei, hanem a magasabb státuszú, városi családok is egyre inkább motiváltak a biztos forrásból származó és egészségesebbnek tekintett élelmiszer előállításában és a hobbicélú gazdálkodásban.Tétel Szabadon hozzáférhető Community is more than just a physical space Discuss this statement with specific reference to the role of the concept and experience of contemporary community(2015) Schranz, Edit; igenWhat happens if among the members of a society and among the smaller and larger units and groups making up the society trust and confidence seems to be disappearing at once? What happens if confidence reposed into each other fall victim to social differences as well as to the economic / cost-of-living boxing of modern information society? How to stop the crisis symptom that seems to be developing this way and which is shown in the fragmentation of communities?1 With other words, is it possible to “stick again together” a community or even a whole society started to disintegrate? The questions, even if not so characteristically phrased, provide sociologists actually with the scope of understanding our modern, individualistic world (Habermas 1994). Gusfield (1975) depicts dichotomy of community and society in a way that we should interpret community as a pervading, significant contrast. By now literature seems as if it was only be able to picture the changes taking place in the images both of the society and community describing them by even more pronounced, contradictory processes. The changes that send messages on the disintegration of categories and frames becoming insecure instead of the security and integration quasi missed by Habermas. It also seems as if—quasi as an answer given to this process—occlusion/seclusion both on the part of community members and the various communities from the seemingly unknown and insecure changes were more intensive (Légmán 2012). We intend to construe these phenomena on the next pages, but due to extension limits without the need for completeness of social interpretations. We want to do it with the help of mainly one dimension: value preference through the example of a given society, namely the Hungarian one. Thus we get to the stability and the solidarity of the members of the smallest unit of society, one which accepts and expresses various value preferences, the family.Tétel Szabadon hozzáférhető Megszervezett bizonytalanság avagy a szervezett bűnözés mint a szocialista kori nyilvánosság tabuja(2015) Bezsenyi, Tamás; igenA Kádár-korszak elején, az 1960-as években a kapitalista társadalmak válságjelenségeként értékelték a szervezett bűnözést, viszont a ’80-as években már a modernizáció nem kívánt melléktermékeként, pontosabban a turizmus és a második gazdaság nem várt következményeiként tekintettek rá.Tétel Szabadon hozzáférhető A korporált szülői szerepvállalás(2014) Rácz, Andrea; igenA Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékén egy gyermekvédelmi témájú kutatás készül az Egyetem finanszírozásában 2013. július 1. és 2014. június 30. között. (nyilvántartási szám: RH/885/2013). A kutatás kvantitatív és kvalitatív módszerre épül és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Jó szülő-e az állam? Célja annak vizsgálata, hogy a gyermekvédelem rendszerében nyújtott ellátások és szolgáltatások hogyan szolgálják a gyermekek érdekét, milyen működési mechanizmusok határozzák meg a gyermekek szükségletkielégítését. A szakmai munkát a FICE Magyarországi Egyesülete segíti. A kutatás első fázisaként a nemzetközi irodalmakat dolgoztuk fel a témában, hogy az állam szülői szerepvállalása (corporate parenting) terminust értelmezni tudjuk a gyakorlati működés során is. Jelen beszámoló keretében néhány, a témában publikált tanulmány alapján foglalkozunk a korporált szülőséggel, valamint a végső elhelyezés fontosságával.Tétel Szabadon hozzáférhető Dynamics of welfare – social work in the ascendant and under pressure(2014) Hamburger, Franz; igenTrying to talk about the dynamics of welfare in 30 minutes is like the flight of Icarus. If you go too high, your words combust on the abstractness of the theories. If you fly too low, you sink in the water of the various forms of welfare. So I will try to stay in the middle. Perhaps Icarus also managed it for at least 30 minutes. “Welfare” is not a fixed quantity; it is the subject of political debate, and decisions about it are made in a discursive process. The participants do not, of course, have equal chances of influencing the decision. This presentation of a discourse on welfare goes beyond functionalist theories and looks for the normative bases for welfare.Tétel Szabadon hozzáférhető A romániai magyar szociológia a második világháború után(2015) Székedi, Levente; igenErdély Romániához csatolása a kisebbségi helyzetbe került magyarság csoportjaiban változatos adaptációs stratégiákat szült. A társadalomkutatás fejlődése szempontjából különösen fontos, hogy a fiatal értelmiségi körökben egyre inkább felvállalt transzszilvanizmushoz szervesen kapcsolódhatott az elkötelezett erdélyi magyar szociográfia-szociológia célrendszere. A multikulturális és történelmi erdélyiség sajátos értékeit erőteljesen hangsúlyozó szellemi konstrukciók önmagukban nem adhattak választ a kisebbségi magyarság súlyos, konkrét beavatkozást szükségeltető problémáira. A közigazgatásban és a városi szférában teret vesztett magyarság vezető elitje is megfogyatkozott, fontos gazdasági, politikai és kulturális pozíciók kerültek ki a korábban domináns etnikai csoport ellenőrzése alól. Ebben a kontextusban a fiatal erdélyi magyar értelmiségiek az utánpótlást a vidéki társadalomban látták, a faluközösségek védelme, fejlesztése és megerősítése jelentette számukra a jövő zálogát.Tétel Szabadon hozzáférhető Szerveződtek-e a „Rima ózdi rabszolgái”? Munkás-érdekvédelem Ózdon a kezdetektől a nyilas hatalomátvételig(2014) Nagy, Péter; igenA munkás-érdekvédelemről, vagy ha úgy tetszik, a munkásmozgalomról a szocializmus időszaka alatt számos kiadvány született hazánkban, amely alól az ózdi áramlatok ismertetése sem volt kivétel. Önálló monográfia jelent meg az 1919-ig bekövetkező ózdi történésekről, (Szalontai 1988) emellett az ózdi gyárról készült monográfiában is jelentőségéhez képest felülreprezentált a téma. (Berend főszerk. 1980) Emellett számos tanulmány is született. Ezek a munkák azonban csak jelentős forráskritikával kezelhetők, mivel a marxista történetírás jegyében láttak napvilágot, így számos megállapításaik napjainkban már nem állják meg a helyüket, egyes tényezőknek, eseményeknek pedig túlzottan nagy jelentőséget tanúsítanak, vagy éppen leértékelnek. Úgy vélem azonban, hogy szükséges a témának egy más szempontú megközelítésből történő bemutatása, ahol az érdekvédelem történetét jelentőségének megfelelően kezeljük, mivel ez is az ózdi mindennapok része volt, s többé-kevésbé formálta a helyi közéletet, meghatározta a lokális társadalmat. Tanulmányomban terjedelmi okok miatt csak a szociáldemokrata szerveződésekre térek ki, már csak abból a szempontból is, mert a keresztényszocialista egyesületek ugyan jelen voltak, s bizonyos időszakokban fel is lángoltak, szerepük a 20. század első évtizedét kivéve csekély volt időszakunkban. Ha Ózd, mint ipartelep szemünk előtt felvillan, talán a nagy számú munkásréteg jut eszünkbe, amiből esetleg arra is gondolhatunk, vajon a létszámához képest szervezett volt-e a helyi fizikai dolgozók rétege? Az ózdi gyár - mely 1881-től a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (röviden Rima, RMST) telephelye volt - széles körű jóléti és kulturális intézményrendszere (lásd bővebben: Nagy 2012) lehetőségeinek fényében – amelynek pozitív hatásait még a szociáldemokraták ózdi vezetője is elismerte - mennyire lehettek elégedetlenek az ózdi munkások? Hogyan élték meg a válságokat a „Rima ózdi rabszolgái”, ahogy a Népszava nevezi őket? Tanulmányomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.Tétel Szabadon hozzáférhető A rendszerváltás hatásai a magyar társadalom térbeliségére(2014) Valuch, Tibor; igenA társadalom térbeli elhelyezkedését kifejező általános mutató, a népsűrűség már az 1980-as évek eleje óta a természetes fogyás következtében folyamatosan csökken Magyarországon, 1996-ban 109,8 fő, 2009-ben 107,2 fő, 2014-ben pedig már csak 106 fő volt négyzetkilométerenként, amivel az európai országok között a viszonylag ritkán lakottak közé tartozunk. A népesség megoszlása az országon belül az elmúlt évtizedekben nem vált egyenletesebbé, a főváros, Pest megye és a százezernél nagyobb városok vonzáskörzete a legsűrűbben lakott, a Vas, Zala, Tolna megye népsűrűsége a legalacsonyabb. 2014-ben a főváros egy négyzetkilométernyi területére 3317 fő jutott. Pest megye volt a legsűrűbben lakott megye a maga négyzetkilométerenkénti 191 fős mutatójával, míg a legritkábban lakott területnek Somogy megye tekinthető, ahol csak 52 fő él egy négyzetkilométeren. A népsűrűség mérséklődése a demográfiai viszonyokkal összefüggő, tartós trend, amit a társadalmi gazdasági átmenet is érintett. Hiszen azok a térségek, települések – Budapest, Miskolc, Ózd - ahol 1989/90 előtt a nehéz- és alapanyaggyártó ipar koncentrálódott, jelentős népességvesztést szenvedtek el, így ezeknek a területeknek a népsűrűsége is mérséklődött.Tétel Szabadon hozzáférhető A délszláv háború emlékezete a kopácsi magyar emlékezetközösségben(2014) Baumann, Tímea; igenA tanulmányban doktori disszertációm egy fejezete olvasható, melynek célja, hogy egy emlékezetközösség társadalmi gyakorlatait, illetve az emlékezetközösség sajátjának tekinthető társadalmi emlékezet alakulását vizsgálja és elemezze. A társadalmi emlékezet tárgya az 1991 és 1995 zajlott, Jugoszlávia felbomlását kísérő ún. délszláv háború horvátországi baranjai eseményei és azok (egyéni és társadalmi) következményei. A kutatás alanyai pedig egy mikroközösség tagjai: a horvátországi Baranjában, Kopácson (horvát nevén Kopačevo) élő, magukat zömében magyar nemzetiségűnek valló emberek. Írásomban a terepmunkám során résztvevő megfigyeléseimen, illetve narratív biográfiai és félig-strukturált interjúkon keresztül szeretném vizsgálni azt, hogy milyen emlékek merültek fel az elbeszélésekben és miket hallgattak el. Ehhez kiemeltem az interjúkból azokat a narratív sémákat (lásd Gergen-Gergen, 2001), amelyek visszatérő témaként jelennek meg, így tehát a közösség társadalmi emlékezete számára kialakulóban lévő narratív séma alapjait alkotják. Az interjúkban és hétköznapi beszélgetésekben újra és újra visszatérő narratív sémák a délszláv háborús emlékeket tematizálják. Vannak témák, amelyek megjelenhetnek akár hétköznapi beszélgetések során is, mások viszont csak kerülő utakon vagy egyáltalán nem hozhatók szóba. Az interjúk összevető elemzése megmutatja, hogyan zajlik ez a tematizáció a közösségben. Így az individuális emlékezet szintjéről elmozdulunk abba az irányba, hogy megfigyelhessük a közösség társadalmi emlékezetének alakulását.