Manapság, amikor a televízió jóvoltából naponta már több filmet is megnézhetünk a képernyőn, amikor a mozik csak úgy ontják ránk az egész estét betöltő műveket, talán észre sem vesszük, hogy mindeközben átalakul viszonyunk az irodalomhoz is. A filmszerű tömörség, a gyors vágások, a pergő párbeszédek szerkesztése, főleg a dinamikus ritmus követelménye megváltoztatta a mesélés technikáját. BIG "hagyta", hogy hasson rá a filmstílus. Mondanivalóját a forgatókönyvek modorában közli. Semmi "súlyfölösleg", egyetlen mondattal nincs több, mint ami feltétlenül szükséges a cselekmény továbbgördítéséhez. Nincs tájleírás, belső monológ és "lelkizés"...