Az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere rendellenessége, amely leggyakrabban – de nem kizárólagosan – a metabolikus szindróma részjelenségeként jelenik meg és szoros összefüggést mutat a nagy népegészségügyi problémát jelentő elhízással. Obesitasban a zsírszövet nem csupán egy passzív energiatároló szövet, hanem aktív endokrin szervként is működik. Az adipocyták bioaktív peptideket, adipokineket választanak ki, amivel befolyásolják az anyagcsere-folyamatokat és az inzulinérzékenységet. Az esetek többségében az inzulinrezisztencia nem önálló tünet, hanem egyéb belgyógyászati kórképekkel együtt jelenik meg: így a hypertonia, hyperuricaemia, valamint különböző dyslipidaemiák gyakran járnak együtt inzulinrezisztenciával, melyek együttesen az atherosclerosis folyamatának felgyorsulását eredményezik. Az érelmeszesedés mellett az inzulinrezisztencia jelentőségét az adja, hogy a folyamat felismerés és kezelés nélkül 2-es típusú diabetes mellitusba (T2DM) progrediálhat. Ezen dolgozat fő célja az adipokinek és az inzulinrezisztencia szoros kapcsolatának tárgyalása, az inzulinrezisztencia és az azzal társuló komorbiditások, ill. szövődmények kezelése.