A bírósági végrehajtási eljárás célja, feladata, hogy a bíróságok, közjegyzők és más törvény által meghatározott szervek határozatai érvényre jussanak, amennyiben a kötelezett önként nem teljesít. A bírósági végrehajtás során a teljesítés kényszer cselekmények útján valósul meg, de csak olyan kényszer cselekmények alkalmazhatóak az adóssal szemben, amelyeket az 1994.évi LIII. törvény (Vht.) előír. Az állami kényszer elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozza, csak kivételesen érintheti az adós személyiségi jogait. A kényszercselekményeket a bírósági végrehajtó foganatosítja (munkabér letiltás, hatósági átutalás,ingó és ingatlan végrehajtás) azonban a személy elleni kényszercselekményeket a foganatosító által kirendelt rendőrség végezheti csak el. A törvény külön nevesíti a személyazonosság megállapítása érdekében a rendőrség közreműködésével történő megállapítást.

Dolgozatomban az ingatlan végrehajtást szeretném bemutatni, mint a legsúlyosabb, az adós számára legfájdalmasabb kényszercselekményt. Ezen belül pedig arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan kerülhető el ez a végső kényszerintézkedés. Pontosabban milyen lehetőséget biztosít a jogalkotó, milyen szerepe lehet ebben az eljáró végrehajtónak, a foganatosító bíróságnak és az adós hogyan élhet a törvény által biztosított jogaival.