A szakdolgozat az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek családi neveléséről szól.A dolgozat témáját az adta, hogy magam is autista gyermeket nevelek, és átélem a mindennapokban ennek az állapotnak a nehézségeit, csalódásait és örömeit egyaránt. Mindig érdekelt, hogy más családok életét hogyan befolyásolja az, hogy autista gyermek van a családban, számukra mik azok a tényezők, amik leginkább nehézségeket jelentenek a mindennapi életben, ezeket hogyan tudják megoldani, milyen közös vonások vannak az ő gyermekeik és az én fiam viselkedésében, fejlettségében, állapotában. A téma aktualitását fokozza, hogy Magyarországot és egyéb országokat tekintve is ugrásszerűen megnőtt az autizmus spektrumzavarral élők száma (I,1), ezért kikerülhetetlen, hogy a munka vagy mindennapi élet során legalább egy ilyen személlyel találkozzon az ember, és talán empatikusabb tud lenni velük a társadalom, ha az emberek megértik ezt az állapotot és annak sajátosságait. Ezen kívül fontos, hogy betekintést nyerjenek a szülők helyzetébe, szemléletébe, nehézségeibe is, hogy esetlegesen segítséget tudjanak nyújtani számukra.

Szülői beszélgetések alapján megállapítható: a szülők belátják, hogy gyermekük más mint a többi, de a diagnózis és az azt követő rövid magyarázat megdöbbenti őket. Hirtelen tanácstalanok lesznek, kilátástalannak érzik a helyzetet és orvostól szakértőig viszik a gyermeket, az eltérő diagnózis reményében. Sokszor megesik az is, hogy nem hiszik el a sokadik diagnózis eredményét sem. Ilyenkor megesik, hogy várnak, hátha kinövi a gyermek ezt az állapotot, de sajnos ez évek múlva sem következik be. Amikor belátják, hogy valóban szükség van a fejlesztésre, a gyermek már túl van azon a korszakon, amikor a legfogékonyabb lett volna, és több éves lemaradással indul. A család és az autista gyermek helyzetét nehezíti, hogy sokan még ma sem tudják, mi is az autizmus, milyen hátrányokkal jár, és ez az állapot mennyire megnehezíti a társadalomba való beilleszkedést. Még a jól funkcionáló autizmus spektrumzavarral élő személyek sem boldogulnak könnyen a mindennapokban, aminek legfőbb oka az emberek tájékozatlansága. Ez hatással van családjukra, rokonaikra és mindenkire, aki része a mindennapjaiknak.

A szakdolgozat két fő részből áll: Az első elméleti részben az autizmusról, valamint a legfőbb jellemzőiről lesz szó. Megvizsgálom az állapot terjedésének tendenciáját. Kitérek rá, hogyan lehet felismerni az autizmus spektrumzavarra utaló jeleket. Leírom, milyen kutatások történtek a lehetséges kiváltó tényezőkkel kapcsolatban. Szó lesz arról, mik azok a tulajdonságok, viselkedésformák, amik a legkorábban megjelennek ezeknél a gyermekeknél? Valamint, hogyan változtatja meg a családok életét az autizmus jelenléte. Általánosságban kitérek a szülői, testvérei, nagyszülői és rokoni kapcsolatokra. A második részben egy önálló kutatás jelenik meg, melynek célja, megismerni más autista gyermeket nevelő családok helyzetét, és azt, hogy ez az állapot hogyan változtatta meg a család életét. Mik azok a tulajdonságok, viselkedési formák, amik leginkább nehézségeket okoznak a család számára a mindennapokban? Mennyire sikerült integrálni ezeket a gyermekeket? A vizsgálatban főként azok a szülők vettek részt, akik a nyíregyházi ÉFOÉSZ korai fejlesztési központban fejlesztő foglalkozásokra járnak az autizmus spektrum zavarral élő gyermekükkel. Az autista gyermeket nevelő szülők, mind hisznek a fejlesztés hatékonyságában és sikerességében, és megtanulták elfogadni ezt az állapotot.Személyes tapasztalat alapján elmondható, hogy a megismerés útja nem más, minthogy az ember megpróbálja megérteni az autizmust, és néha az autizmus szemüvegén keresztül is megnézni saját gyermekét. Muszáj minden lehetőséget megragadni, minden adottságot kiaknázni, és tanulni, hogy megkönnyítsük a gyermekünk és sajátmagunk, valamint egész családunk életét. Túl kell lendülni a problémákon, és nem szabad hagyni, hogy a mindennapok felőröljék a személyiséget. Szeretném, ha az emberek megértenék, hogy az autizmus nem betegség, hanem a létezés egy formája.