A vonósnégyes kialakulásától kezdve egész napjainkig a kamarazenélés egyik legvirágzóbb műfaja. A 18. század végétől kezdve a legnevesebb zeneszerzők írtak műveket ilyen felállású kamaracsoportra. A vonósnégyes kikövesedett formája a tagokat tekintve a két hegedű, brácsa, cselló összetétel, valamint a klasszikus hagyomány szerint formailag a két szélső tétel gyors, a belsők pedig egy lassú, illetve egy tánctétel, mely többféle lehet (menüett, scherzo).