Napjaink égető, halasztást nem tűrő problémája az egészségügy helyzete. Elengedhetetlenné vált az egészségügyben dolgozók, betegek, hozzátartozók számára, az egészségügy emberközpontú, szükségletalapú átformálása, ennek érdekében az egészségpolitika határozott céltudatos átgondolása. Az elmúlt időszakok kormányai különböző koncepciókat alakítottak, s próbáltak ki, melyek nem hozták meg a várt eredményeket, azt is mondhatnánk, hogy sorra kudarcba fulladtak. Elengedhetetlen lenne ezen koncepciók elemzése, s a gazdasági feltételek és a szükségletek összehangolása. Az 1997-ben elfogadott egészségügyről szóló CLIV. törvény, egyik legjelentősebb eleme a betegjogok megfogalmazása volt, a betegjogok védelmében a törvény előírta, hogy a kórházakban 2000. január 1-jétől betegjogi képviselők működjenek. Feladatuk, hogy segítséget nyújtsanak a betegeknek vagy azok hozzátartozóinak az alapvető betegjogok megismerésében. Meg is jelentek a betegjogi képviselők az intézményekben, de szervezett formában csupán 2012-ben, amikor megalakult az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK). Napjainkban a gyógyításban résztvevő szakemberekre, a betegekre, hozzátartozókra egyaránt a rossz közérzet jellemző, s gyakran alakul ki a gyógyító, megelőző folyamatban konfliktushelyzet, melyek kimenetele egyik fél számára sem közömbös.