Szabolcs-Szatmár-Bereg-megye földrajzi környezetének bemutatását követően a területen található 54 db üzemelő sérülékeny vízbázis közül Kállósemlyén, Vásárosnamény és Ibrány vízbázis részletes bemutatásra került.

A Kállósemjén vízbázison 2 db termelőkút üzemel, mely kizárólag a 4200 körüli lakosság számú Kállósemjén községet látja el ivóvízzel.. Az engedélyezett éves víztermelés mennyisége 165 000 m³/év. Kállósemjén területén 31 kútból származó minta került elemzésre különböző kémiai komponensekre nézve. A vízbázist leginkább veszélyeztető tényezőkként az egykori galvánüzem telephelye és a csatornázatlan területek jelölhetőek meg. A vízmintákban kimutatott szennyezőanyagok döntő többsége visszavezethetőek az előbb említett forrásokra. Az egyes határérték túllépésekben esetenként geológiai tényezők is közrejátszottak.

Vásárosnamény település a Tisza folyó mellett található. A Vízműnek három termelő kútja van. Az engedélyezett éves víztermelés mennyisége 771000 m³/év. Mintavétel összesen 37 kútból történt, a vízbázis 5 db komplex vízvizsgálat elemzése alapján lett kiértékelve. Megállapítható, hogy a vizsgált területen a rétegsor felső 1 m-re szennyezett. Az egyik fő szennyező forrásnak itt is az egykor, illetve esetenként a jelenleg is csatornázatlan településrészek, melynek következtében a taj felső rétegeiben a nitrit és nitrát ion koncentrációja rendkívül magas. A vízmű kutak arzén tartalma minden vizsgált mintában meghaladta a határértéket, azonban ez réteg eredetűnek tudható be.

A Nyíregyháza Regionális Vízmű Ibrány-Jásztelepi vízbázis a Tisza partján, Paszab községtől északi-északlkeleti irányban, mintegy 5 km-re helyezkedik el. Nyíregyháza közműves vízellátásának nagyobb mérvű fejlődése tette szükségessé ezen vízbázis létesítését. A vízbázison 9 db termelő kút került létesítésre, az engedélyezett víztermelés 2.704.008 m³/év. A vízbázis vízminőségének vizsgálata 16 végleges kiépítésű megfigyelőkútból, valamint 20 feltáró fúrásból származó vízminta elemzésével történt. A kutak vízmintáinak közel 1/3-a relatíve magas ammónium-ion tartalmat mutatott, melynek egy része valószínűleg réteg redetű is lehet. A vízminták vastartalma szinte valamennyi észlelőkútban és termelő kútban meghaladja a határértéket. Elsősorban a vizsgált terület mocsaras, keleti részében magas, melyet reduktív környezetben rothadásnak indult, növényi eredetű szerves anyagok okoznak.

Szatmárcseke-Tiszakóród távlati vízbázis védendő víztermelése 35.000 m³/nap (12.775.000 m³/év). A vízbázis vízminőségének vizsgálata során összesen 52 db kútból vett vízminta elemzése történt meg. A mintákra alacsony vezetőképesség és sótartalom volt jellemző. A vas-mangán koncentráció együttes és egyenkénti előfordulása egyaránt csaknem minden kút vizében határérték feletti. A nitrát, mint fő szennyezés jelző anion, a kutak nagy részében jóval határérték alatti, az ammónium ion koncentráció azonban az 52 vizsgált kútból 40-ben határérték feletti. A nem túl karakteres, elsősorban vas-mangán tartalmával kitűnő talajvíz szennyeződése nem mondható jelentősnek. Eltekintve a valószínűleg jelentős, részben réteg eredetű ammóniumtól, az egyes szennyeződésjelzők megjelenése foltszerű és valamilyen közeli szennyezőforrásra (sertéstelep, szemétlerakó, Gátőrház) egyértelműen visszavezethető. A területen a földtani és vízföldtani ismeretek alapján három potenciális stratégiai víznyerő térség lett megvizsgálva. A három kiválasztott, a Kömörő-Túristvándi ÉNy, a Kölcse-Sonkád É, és a Botpalád ÉNy jelölésű stratégiai vízbázis területről a számítások alapján megállapítható, hogy 140.000 m³/nap vízkészlet biztonsággal kitermelhető.

A vizsgált vízbázisok a szükséges preventív intézkedések betartása, egy megfigyelő-ellenőrző hálózat működtetése és az abból származó vízminták elemzése, az adatok kiértékelése mellett alkalmas a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítására. Ha az adatok indokolják, akkor a megfigyelési rend és az állapot-értékelések gyakoriságának felülvizsgálata is szükségessé válhat.