A fiatal olasz írónõ nemzetközi sikerû regénye, ez a hatalmas, lírai–epikus „saga”, a XX. századi olasz család- és történelmi regény hagyományát követõ mûvek legjobbjainak sorába illeszkedik. Vita – az egyik fõszereplõ neve, azé a kislányé, aki 1903-ban, kilencévesen Dél–Olaszországból sok ezer társához hasonlóan emigránsként New Yorkba érkezik – olaszul egyszerre tulajnonnév és köznév, egyszerûen annyit jelent: élet. Jelképes a másik fõhõs neve is, a kisfiúé, aki egyedüli ismerõsként megosztotta Vitával az óceánjáró gyomrában, harmadosztályon megtett tizenkét napos utazást. Az õ neve Diamante, vagyis gyémánt: számtalan megpróbáltatását valóban csak gyémántkeménységû jellemének köszönhetõen sikerül túlélnie.A XIX. század közepétõl nagyjából egy évszázadon át Amerika olaszok milliói számára az ígéret földjét jelentette. Az olasz emigránsok sorsáról mégis viszonylag kevés olasz nyelvû szépirodalmi alkotás született. Melania Mazzucco ráadásul a saját családja történetét kutathatta, amikor a nemzedékrõl nemzedékre szálló családi legendárium igazságtartalmának a nyomába eredt.A pikareszk elemeket sem nélkülözõ elbeszélés három idõsíkon zajlik. Az egyik a XX. század elsõ két évtizede, amikor Vita és Diamante megkezdi küzdelmes amerikai életét, melynek sokszor egyedüli célja a puszta életben maradás. A másik idõsík a közelmúlt, mely a második világháborúval, az amerikaiak 1944-es olaszországi partraszállásával kezdõdik. Ennek a történetszeletnek a hõse Dy, egy másik Diamante, aki az amerikai hadsereg mérnök-tisztjeként részt vesz Tufónak, vagyis annak a falunak a felszabadításában, amelybõl a szülei és a nagyszülei elszármaztak. A harmadik szint pedig nem más, mint a regény regénye, mely a könyv születésének, a szereplõk személyének és a köréjük szövõdött történeteknek ered a nyomába.