A központi idegrendszeri diffúz nagy B-sejtes limfóma (KIR DLBCL) egy ritka betegség, mely sokáig nagyon nehezen volt gyógyítható. Kezelése rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, és mára jelentős javulást értek el a betegség kimenetele terén. Jelenleg Magyarországon a thiotepa, a buszulfán és a ciklofoszfamid (TBC) kombinációját alkalmazzák kondicionáló kezelésként, melyet autológ őssejttranszplantáció követ. Dolgozatomban szeretném bemutatni a KIR DLBCL epidemiológiai, etiológiai és patológiai jellemzőit, illetve diagnosztikájának lehetőségeit. Ezen kívül ismertetni fogom a betegség kezelésének időbeni alakulását, illetve a jelenleg is használatban lévő terápia előnyeit, valamint veszélyeit. Emellett saját munkám keretein belül 10 KIR DLBCL-ban szenvedő, a DEKK Hematológiai tanszékén kezelt beteg kórtörténetének retrospektív vizsgálatával szeretném bemutatni a TBC kondicionálással végzett ASCT-ban rejlő lehetőségeket. Továbbá az általam kapott eredmények alapján kívánom összehasonlítani a klinikánkon folyó gyógyító munkát a nemzetközi adatokkal