A fosszilis erőforrások kimerülése, a petrolkémiai termékek iránti folyamatosan növekvő kereslet, valamint az általuk okozott negatív környezeti hatások és a szigorú környezetvédelmi szabályozások következtében kulcsfontosságú témakör lett a megújuló erőforrások fejlesztése. Manapság számos különféle megújuló energiaforrást ismerünk, melyek közül a növényi olaj alapú polimerek kiemelt jelentőségűek, ugyanis könnyen hozzáférhetőek, viszonylag olcsók, sokoldalú szerkezeti tulajdonsággal rendelkeznek, biodegradábilisak, biokompatibilisek és nem utolsó sorban környezetbarátok. Mindezen kedvező tulajdonságuknak köszönhetően a növényi olaj alapú polimereket számos területen – festék-, kozmetikai-, és gyógyszeriparban, illetve az orvosbiológiában és a mezőgazdaságban – alkalmazzák. Mindezek mellett, ideális társalapanyagok lehetnek különböző polimer termékek – poliészterek, poliuretánok – gyártásában is. A legelterjedtebbek közülük a ricinus-, a lenmag-, a szója-, a napraforgó-, a kukorica-, a repce-, a pálma-, a Mesua ferrea-, valamint a kókuszolaj. A diplomamunkám során különböző arányban napraforgó olajat, valamint poli(ɛ-kaprolakton)-t tartalmazó szacharózzal térhálósított poliuretánok előállításával és mechanikai vizsgálatával foglalkoztam. Célom a napraforgó olajat minél nagyobb arányban tartalmazó, illetve ezzel egyidejűleg minél kedvezőbb mechanikai és termikus tulajdonságokkal rendelkező poliuretán előállítása volt.