"Vannak akik hisznek nekem, és vannak akik nem! Egyesek megértően bólogatnak, mások kétkedve néznek rám! Történelmi események megítélésénél az ilyesmi nem szokatlan jelenség. Én azonban rendületlenül vallom: az 1956-os forradalom gyökerei 1954-re nyúlnak vissza. A labdarúgás-világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség és annak érzelmi utóhatása zsilipeket nyitott meg. Sőt! Az elszabadult indulatok, a sportbukás előidézte csalódás gátját felszakítva (..) átcsaptak a mindennapok félelmének, keserűségének, bizonytalanságának és elégedetlenségének árterére. A tüntetők száma akkor még szerény volt, tiltakozásuk azonban már előképe lehetett a két esztendővel későbbi, októberi népfelkelésnek..."