Az utóbbi évtizedben mind nemzeti, mind nemzetközi szinteken megnőtt az érdeklődés az önkéntes tevékenységek iránt. Az érdeklődés fokozódása azonban nem hozta meg magával a kívánt eredményeket, hiszen a 2005. évi LXXXVII. tv. (Köt.) elavult, az Európai Unióban pedig a definíciók hiányosságából fakadóan nem lehet a területhez kapcsolódó nemzeti kutatásokat összehasonlítani, hiszen a fogalmi meghatározások különbözőségéből fakadóan lényeges eltéréseket tapasztalunk. Az egészségügyi önkéntes munka az önkéntesség legdinamikusabban fejlődő ága, ahol a nemzetközi tapasztalatok alapján a nők reprezentáltsága magasabb, melyet kutatásom is igazolt. Az egészségügyi önkéntességnek jelenleg nincs általánosan elfogadott képzési- és tevékenységi köre, mely országosan megszabná a képzési be-, és kimeneteket, valamint keretet adna az egészségügyi szolgáltatónál végzett tevékenységeknek. Az elmúlt években sokat változott az önkéntesség szerkezete, megjelent egy fiatalabb generáció, mely újabb értékeket hozott magával és jelentősen megváltoztatta az önkéntesség hátterében tapasztalható motivációs okokat. A korábbi évekkel összehasonlítva tapasztalható, hogy a hagyományos elemek (vallás, hit, erkölcs) háttérbe szorultak és helyükbe olyan új elemek léptek, mint a tapasztalatszerzés, szakmai kihívás. Az önkéntesek körében erős motiváció tapasztalható a közösséghez való tartozásban, továbbá az országos kutatásokkal való összehasonlításból kiderül, hogy a saját mintámban nemcsak a közösséghez tartozás dominál, de a szervezetekhez is jobban kötődnek a válaszadók, melyek iránt hálát, vagy elkötelezettséget éreznek. Az egészségügyi önkéntesség területén országos, átfogó kutatásokra van szükség, mely nem csupán az önkéntesek demográfiai jellemzőit és motivációit tárja fel, hanem céljaikat és elvárásaikat is megfogalmazza. Az elvárásokat azonban nemcsak az önkéntesek, de az egészségügyi intézmények részéről is fel kell tárni. A két vizsgálat által kapott eredményeket összhangba kell állítani, így megelőzhetőek a konfliktusok és a fluktuáció. A képzési tematika kidolgozásába be kell vonni az önkénteseket, az egészségügyi szakdolgozókat és az intézményeket is. A tananyagot új ismeretekkel kell kibővíteni, továbbá a képzést követően lehetőséget teremteni az elsajátított ismeretek szinten tartását, illetve bővítésére, tréningek szervezésével. A kórházi önkéntes munka területén indokolt lenne egy központilag koordinált, de területi szintekre épülő átfogó, országos képzési program kidolgozása, mely általánosan minden szakterületre alkalmazható. A kórházak jelenlegi financiális helyzete, és kapacitáshiánya szükségessé teszi az önkéntesek munkáját, azonban ehhez minőségnek kell társulnia, melyet a hierarchikus intézményrendszer megkövetel. A képzés kialakítása során figyelemmel kell lenni, hogy egymással ellentétes rendszereket kívánunk összhangba hozni, hiszen, míg az önkéntesség rugalmas, addig a kórház erősen hierarchikus felépítésű. Önkéntes programokra, képzésekre a jelenlegi társadalmakban értékteremtő ereje miatt szükség van, az Európia Unióban azonban olyan jogszabályi hátteret és elismertséget kell biztosítani, amely lehetővé teszi annak támogatottságát