Szkizofrén betegek kognitív struktúrája

Abstract

A vizsgálatok és a szakirodalmi adatok tükrében is kijelenthető, hogy a szociálkognitív funkciók, a kórlefolyás során stabil képet mutatnak, ezért szükséges a korai rehabilitáció elkezdése. Sajnos jelenleg betegség prodromális fázisában nem alkalmazunk kognitív teszteket, pedig az ismertetett zavarok prediktív értéke esetleg klinikai becslő skálák alkalmazásával is szembeötlő lehet. Cél a kognitív deficit farmakoterápiával és speciális tréninggel történő javítása, melytől várható a pszichoszociális funkciók kedvező változása. Mindezek az életminőség pozitív megítélésében jelentős szerepet játszanak. A szkizofrénia egész életen át fennmarad, folyamatos epizodikus visszaesésekkel, és a tünetek által okozott korlátozottság különböző szintjeivel. A pszichiátriai rehabilitáció egyre több tényeken alapuló módszert alakít ki, ennek eredményeképpen egyre több páciens szabadul ki a korlátozottság fogságából. A felépülés nem történik azonban magától, szoros együttműködést kíván a pácienstől a kezelőktől, illetve a családtagoktól. A szakemberek és a páciensek közötti egyenrangú együttműködés létrehozhatja azt a szinergiát, ami a felépüléshez szükséges. Mivel a kognitív működés közvetlenül kapcsolódik az emberek azon képességéhez, hogy tanuljanak a mindennapos élettapasztalataikból és felhasználják a tanultakat, a kogníció fejlesztésének új módszerei növelik a felépülés lehetőségét.