A tanulmányom a családok átmeneti otthonában nevelkedő gyermekekről szól. Dolgozatom elején a lakhatási problémájuk fontosságát támasztottam alá törvényekkel, az Európai Parlament 2013. évi június 11-i állásfoglalásának segítségével, a kiilleszkedés fogalmával, Ladányi lakhatási problémáról alkotott véleményével, melyet a KSH Szociális Statisztikai Évkönyvben feltüntetett 2009-es adatokkal is alátámasztottam. Célkitűzésemmel szerettem volna bizonyítani, hogy a családok átmeneti otthonában élő általános iskolai tanulmányt végző gyerekek többszörös hátrányuk miatt, nagyobb eséllyel rekesztődnek ki az iskolából, annak ellenére, hogy az iskola, mint másodlagos szocializációs erő nagy fontossággal van életükre. A tanulmányom alátámasztásához a szociometria, és az interjú módszereit alkalmaztam. Kutatásom első fázisában, olyan 4. osztályos tanulók társas kapcsolatait térképeztem fel, ahol az egyik kisfiú jelenleg is családok átmeneti otthonában lakik. A kérdőívek elemzése után kölcsönösségi- gyakorisági táblázatot, szociogramot rajzoltam, szociometriai mutatókat számoltam. A családok átmeneti otthonában készített interjúimban pedig szerettem volna azt feltérképezni, hogy az itt élő „Z” generáció tagjai körében mennyire érezhető az osztályban történő kirekesztődés. Az eredmények a hipotézisemet megerősítették. A következtetésemben végül jobban szerettem volna érzékeltetni az iskolai szociális munka, a tanulóközpontú iskola, és a „rejtett” tanterv fontosságát.