Szakdolgozatomban Dél-Korea gazdasági fellendülésének okait tártam fel. A kistigris gazdasága az 1950-es évek előtt a legfejletlenebb országokéval volt egy szinten, de ezt követően Pak Csong Hi uralma alatt elindultak a fejlődés útján. Korea a kifelé nyitás mellett tette le voksát, következésképpen nagy hangsúlyt fektettek az exportra, ami a gazdaság szerkezetének átalakításával járt együtt. A fejlődést elősegítették az ötéves tervek, a csebolok és a külföldről érkező segélyek is. Így az ezredfordulóra már többszörös jövedelmet termeltek, magasabb béreket fizettek dolgozóiknak. Egyre nagyobb lett a bizalom az ország iránt, amit a növekvő külföldi beruházások és külkereskedelmi kapcsolataik is mutattak. Mindez nem valósulhatott volna meg a koreaiak kitartása és fegyelmezettsége nélkül, így a konfuciánus hagyományoknak is fontos szerep jutott. Dél-Korea körülbelül 30 év alatt a világ legbefolyásosabb országai közé került be, példát állítva más országoknak, így jogosan nevezhetjük gazdasági csodának fejlődésük folyamatát.